Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 29

— 29 amely családban a vallásos szellem nem szenteli meg a sziveket, lelkeket, nem irányítja az elmék és kezek munkáit, amely családban „szét)yenlik vagy éppen nem is ismerik, tehát nem is kívánják a Krisztus evangéliomát, mely Istennek hatalma minden hivöknek idvességére", lehet-e az olyan családban istenifélelem, vallásosság, emberszeretet? ... Az olyan családból kikerült tagok a közélet terén csak mint önczél igyekeznek érvényesülni, s mint ilyenek erjesztő gombáivá lesznek minden ideálizmusnak, vallási és polgári szent eszmének és törekvésnek ! Hogy Hegedűs Sándor azzá fejlődött, ami volt, annak a forrása is a család életében található fel. Az anyatejjel szivta magába a vallásosságot, amely megszentelte egész élete folyamát; az emberszeretetet, mely irányitója volt minden tettének; a munkaszeretetet, mely éltető levegője, a kötelességet, mely nappali táplálója és éjjeli nyugalma volt. És amit ö a család kebelén magába szivott, azzal táplálta övéit, azt hagyta nekik örökségül. „ Gyümölcseikről ismeritek meg őket" — mondotta Krisztus Urunk — mondhatjuk mi is Hegedűs Sándor családjáról, gyermekeiről, akik nemcsak nevét, hanem szivét, lelkét, egész életének kincses tárházát is örökölték. Mint a nap, Hegedűs Sándor is hazánk szemhatárának keleti peremén kelt fel s indult fényes útjára. Mint a nap, ö is saját erejével emelkedett feljebb-feljebb, egész a zenitig s útjában két kézzel szórta a világító, melegítő, tenyésztő sugarakat; s minél szélesebb körben, minél többet szórt széjjel — mint a sareptai özvegy történetében — annál több hárult vissza öreá, annál bővebben teltek meg olajoskorsói. Amilyen szép, épp oly tanulságos is volt élete; tanulsága annak, hogyan kell ama nemes harczot megharczolni, hogy az élet Istennek tetsző, embernek hasznos, társadalomnak, nemzetnek üdvös, önmagának megnyugtató és boldogító lehessen. Tanulsága annak, hogyan lehet és kell nagy czélokért ideális lelkesedéssel és szivós, kitartó munkakedvvel és készséggel harczolni. Tanulsága annak, hogyan kell és lehet a kínálkozó bőség mellett is kevéssel megelégedni, egyszerűnek maradni, farizeusi képmutatás nélkül; hogyan kell nagynak lenni, hogy azt mások tudják és elismerjék anélkül, hogy az ember maga érezné és mutogatná; hogyan kell a völgyből a hegytetőre feljutni és ott meg nem szédülni.