Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 28

— 10 — azon fegyverekkel, az Istennek fegyvereivel — mely az igazságnak és igazmondásnak mellvasa, a hitnek paizsa és az idvességnek sisakja — kell megharczolnunk az élet nemes barczát, hogy megállhassunk e veszedelmes időben, hogy hitünket megtartván, el ne hagyjuk a gyülekezeteket, söt például adjuk magunkat egyebeknek, miként például adta magát nekünk mindenestől fogva az Ur Jézus, midőn megtanított minket arra, hogyan kell intézkednünk az egyéni és közboldogság érdekében — a családban, az egyházi és polgári társadalomban, a nemzeti közéletben. Amilyen a család, olyan az egész közélet, mert a családból, mint közös forrásból ered és táplálkozik az életnek minden folyama. Hogy a mai társadalom olyan ideges, nyugtalan, forrongó, elégedetlen és boldogtalan, hogy annak tagozatai ellenségekként törnek egymás ellen egyfelől kihasználással, másfelöl irigységgel, gyűlölettel, a munkaeszköz letevésével és hogy ez a ragályos méreg mind szélesebb körben terjed, sorvaszt és pusztit: annak az az oka, mert megfeledkeztünk a bölcs király szavaiban nyilvánitott amaz igazságról, hogy „a gazdag és szegény összetalálkoznak, mindkettőt pedig az Ur szerzi.

1' Elfelejtettük Pál apostolnak ama figyelmeztetését: ha egy tag szenved, egyetemben minden tagok bánkódnak és ha egy tag tisztességgel illettetik, akkor egyetemben minden tagok örülnek. Elfeledkeztünk a család hajójában alvó Krisztusról; nem költögetjük öt, aki egyedül hatalmas a szeleket elültetni, a hullámokat elsimítani, a társadalmi betegségeket meggyógyítani. „A tövisről nem szednek szőlőt és a bojtorjánról fügét." Nemzeti közéletünk betegségének csirái is a családban találhatók fel. Önérdek a közszolgálatban; törtetés fel a magasba szellem nélkül, érdem nélkül, másoknak, a méltóknak félretolásával, a közvélemény megtévesztésével és meghamisításával: mindennek az az oka, mert feledésbe ment az az igazság, hogy „minden államnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs", a tiszta erkölcs melegágya pedig a család; amilyenek a családok összeségükben, olyanná alakul a nemzet közélete is. Sokat panaszkodnak manapság a vallásos élet hanyatlásáról, az egyháziasság zülléséről, őseinktől örökölt lelki kincstárunk pusztulásáról is. Keressük, kutatjuk mindenütt és mindenben az okot, csak ott nem, ahol egyedül található: a család körében. Amely családban nincs szeretet, hűség, munkakedv, kötelességteljesítés,