Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1907

1907. január - Oldalszámok - 19

— 10 — velünk, mi lesz anyaszentegyházunkkal, közintézményeinkkel, ha igy idő előtt elköltöznek közülünk épen a legjobbak, akiknek életük sem drága, csakhogy elvégezhessék futásukat és a munkát, amelyet vettek Tetőled; mi lesz velünk, ha idő előtt épen a legerősebb és szilárdabb tartó oszlopok dőlnek ki anyaszentegyházunk épületéből ? Hiszen olyan kevesen vannak közöttünk azok, akik teljes szivvel és lélekkel felajánlják tehetségeiket és képességeiket anyaszentegyházunk szolgálatára, hogy méltán siratjuk meg bármelyiknek elvesztését, aki hűséges sáfár közülünk az ö Urának dolgaiban. Mennyivel inkább jaj szóra nyilik ajkunk, ha attól kell megválnunk, akit te jó Atyánk az általad neki adott kiváló szellemi, jellembeli és erkölcsi tehetségeknél fogva bölcs végzésedből közöttünk fővé tettél, hogy vezérelne minket biztos ösvényen, akit épen azért nagy érdemeire való tekintettel mindnyájan szeretettel és tisztelettel öveztünk, aki magunk között bölcs vezérünk, bizodalmunk erős vára, mások előtt méltó dicsekedésünk volt. Oh Atyánk te látod mily nagy a mi veszteségünk, mily mérhetetlen a mi fájdalmunk, amelyben bár sokan osztoznak velünk, mert üdvözült fögondnokunk élete a közjóra világolt, áldásos volt a hazára, a társadalomra, az ö szeretett családjára egyiránt, nem tudunk a részvétben sem megnyugtató vigasztalást találni. Te hozzád viszszük azért fájdalmunkat, te eléd terjesztjük aggodalmainkat és panaszunkat, minden fájó sziveknek orvosa. Nem a zúgolódás hangján, hanem gyermeki alázatossággal és önmegadással kérünk Tégedet, szüntesd meg szivünk fájdalmát, háritsd el ev. ref. anyaszentegyházunkról a veszélyt, amely azt legjobbjaink elmúlásával fenyegeti, vedd anyaszentegyházunkat gondviselésed szárnyainak védelme alá és a nagy bánatban is hallasd velünk biztató szavadat, mint hallatta egykor a te szent Fiad az Ur Jézus Krisztus az ö megfélemlett, aggódó és csüggedő tanítványaival: mit féltek óh kicsinyhitűek ? Bíztass meg jó atyánk bennünket azzal, hogy Te gondot viselsz a Te szent Fiad által alapított anyaszentegyházadra; ha sokszor nehéz megpróbáltatásokon viszed is keresztül, nem hagyod el a veszedelmek között soha. Cselekedjed most is, hogy amidőn bölcs és buzgó vezérünket elsiratjuk, necsak szivünk bánatával és a külső gyász jeleivel adjuk meg neki a tisztességet és vegyünk tőle bucsut, hanem inkább azt a lelkesedést, buzgóságot,