Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 1_3

— 3 — a legtöbb esetben elutasította, de nem azon egyedül helyt álló indokból, hogy az 1790—1. évi XXVI. törvényczikk 6. szakasza „az evangélikusoknak a katholikus plebánusok, mesterek és egyéb szolgák részére eddig fennállott pénz-, termény- és munkabeli párbér fizetését teljesen és mindenütt megszüntette", hanem azon mellékes indokokból, hogy a párbér nem dologi teher, vagy hogy a fizetési gyakorlat nincs kellőleg bizonyítva. Ezen nem a dolog lényegére vonatkozó tökéletlen indokolás azután arra indította a r. kath. egyház érdekelt hivatalnokait, hogy mert követelésükkel lényegében és teljes határozottsággal el nem utasíttattak, más módot keressenek követeléseik érvényesítésére, ahol a protestánsok védekezése sokkal nehezebb, ők pedig a bizonyítás terhétől teljesen fel vannak mentve. Ezt a módot megtalálták abban, hogy az egyes r. kath. hívektől járó pénz-, gabona-, közmunka-járandóságaik összegének egyedül pénzben való fizetésének áttvállalására nézve szerződést kötnek a politikai községgel, mint erkölcsi testülettel, a község pedig az igy megállapított fizetendő összeget felveszi a községi költségvetésbe és kiveti községi adóképpen az úrbéri telek birtokosokra, tekintet nélkül arra, hogy a r. kath. egyházhoz tartoznak-e vagy nem, a községben laknak-e vagy nem, ellenben nem veti ki az uradalmi birtokokra. Ha a községi költségvetés a megye által helyben hagyatik s jogerőssé válik, ellene többé jogorvoslattal élni nem lehet, de ha kellő időben jogorvoslattal élnek is ellene egyházunk hivei, az akkor is elutasittatik, mivel az illetékes hatóságok itt többé nem annyira a törvényben határozottan kimondott magas elvi szempontot veszik tekintetbe, hogy senki más egyház czéljaira meg nem adóztatható, mint inkább a községi adó megszavazás külső formaságait. Igy történt az Sebő Gábor és Hölgye Sándor nyárádi ev. reform, vallású lakosoknak a böösi plebánus párbér követelése ellen, továbbá Zongor János valkházi ev. ref. vallású lakosnak a rendvai plebánus párbér követelése ellen beadott fellebbezésével, amely ügyek tárgysorozat rendjén előkerülnek. De hány ilyen eset van egyházkerületünkben, ahol egyházunk hivei nem is tudják, hogy a római katholikus egyház hivatalnokai javára meg vannak a községi pótlékban adóztatva. Csodálatra méltó, hogy amidőn az 1790/1: XXVI. t.-cz. 6. 1*