Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 1_4

— 4 — szakasza félre nem érthetöleg intézkedik arra nézve, hogy az ilyen evangélikusok által r. kath. plébánosoknak bármi czimen fizettetni szokott egyházi adózások „teljességgel" és „mindenütt" megszüntettettek, amidőn világos törvény ellenében sem miniszteri rendelet, sem gyakorlat, sem szerződés, sem kanonika vizitáczió érvényes jogot nem alkothat, amidőn a törvény még azt is világosan kimondja, hogy a plébánosoknak ebből veszteségük lesz és a helytartó tanácsot megbízza annak fedezésével, de semmiképen sem az adózó népre való teherkivetés utján való gondoskodással, a mi közigazgatási hatóságaink és sokszor bíróságaink is akár a jog alapos ismerete, akár a jogérzet hiányosságából módot keresnek és nyújtanak arra, hogy ami a törvényben határozottan és világosan tiltva van, az a törvény mellékutakon való kijátszásával és megkerülésével érvényesíttessék. Hogy az ilyen törvénykijátszásnak mindenütt elejét vegyük, felhivandók az egyházak presbitériumai, hogy örködjenek szigorúan afelett, hogy egyházunk hivei más egyház czéljaira sem közvetlen egyházi adókivetés, sem a párbéreknek községi adóba való becsempészése utján meg ne adóztassanak. Ahol pedig erre kísérlet történik, az 1790. évi XXVI. törvényczikk 6. szakaszára való hivatkozással éljenek kellő időben jogorvoslattal, ami ha czélra nem vezetne, jelentsék be az esetet, mint lelekezetközi jogsérelmet a felsőbb egyházi hatóságoknak. A most bejelentett két konkrét esetet pedig terjeszszük fel a Konventhez, az orvoslásra szükséges lépések megtétele végett. Halálozások. 3. Szomorúan kell megemlékeznem azon veszteségről, amely egyházkerületünket Baráth Ferencz urnák, pápai ev. reform, főiskolánk nyugalmazott tanárának és a pápai ev. ref. egyházmegye volt gondnokának, 1848/49-iki volt honvéd-századosnak 1905. évi deczember hó 15-én, 82 éves korában történt elhalálozásával érte. Akik egyházkerületünk és főiskolánk régebbi helyzetét ismerik, azok tudják csak igazán méltányolni azokat az érdemeket, amelyeket ö, ugy is mint gimnáziumi, ugy is mint jogakadémiai tanár, ugy is mint főiskolai pénztárnok főiskolánk közügyei körül szerzett. Évtizedeken keresztül tanitott a főgimnáziumban mint rendes tanár 500, majd 600 forint évi fizetésért, később a jogakadémián 800 forint évi fizetésért, a jogakadémia megszűnése után a kerületi