Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. szeptember - Oldalszámok - 1_11

lelkiismeretszabadság és nemzeti alkotmányunkhoz való ragaszkodás érzelme emelte a magasba egyházunk híveinek lelkét, a dicső mult magasztos emlékei által. Ezen ünnepélyek alkalmával a Bocskay-alapra gyűjtött összegekből eddig 1000 koronánál több folyt be az egyházkerületi pénztárba, amely alapnak kezelése és rendeltetése iránt a konvent még jövö ülésén fog intézkedni. Felhivandók az egyházmegyék utján a gyülekezetek, hogy amennyiben még nem tették volna, a gyűjtött összegeket a kerületi pénztárhoz küldjék be. 5. Egyházi életünk terén fordulnak ugyan elő kisebb Fclckeze

t. felekezeti sérelmek, azonban olyanok, amelyek orvoslásáért közi ríszoaz állami hatóságok közbelépését kellene és lehetne igénybe ll}o

k" vennünk, a legközelebbi időben nálam nem jelentettek be. Érezzük ugyan annak hiányát, hogy az 1848. XX. t.-cz. 2. §-ában elvileg kimondott teljes vallásegyenlöség gyakorlati érvényesítésétől még mindig távol állunk, amelyet pedig folyton sürgetni és követelni egyházunk iránti lelkiismeretbeli kötelességünk: mégis a felekezetek közti jó békesség fontos érdeke arra figyelmeztet bennünket, hogy akár a hatóság, akár a nyilvánosság előtt panaszszal csak akkor lépjünk fel, ha egyházunk törvényben biztosított jogai komolyan és nyíltan megsértetnek. Azon panaszokból, amelyek hozzám beérkeztek, egy részről azt látom, hogy róm. kath. vallású lelkésztársaink nem mindenütt viseltetnek egyházunk és annak lelkészei iránt méltányossággal, türelemmel és viszonossággal, másrészről azt tapasztalom, hogy a mi egyházaink lelkészei is nehezen találják magukat bele azon, az előbbihez képest nagyon megváltozott helyzetbe, amelyet az 1894. és 1895. évi egyházpolitikai törvények teremtettek. Mert a panaszok tárgyai legtöbbnyire az elkeresztelések, a gyermekek átigérésének erőltetése, az áttérőknek törvényellenes módon való átvétele, különösen halálos ágyon, és az ilyeneknek eltemetése. Az ilyen tények mindenesetre sértik a méltányosságot és viszonosságot, de ellenükbe orvoslást találni az állami hatóságoknál alig lehet. Mert ami az elkeresztelést illeti, a törvény nem kötelezi a szülőket arra sem, hogy gyermeküket megkereszteltessék, még kevésbbé arra, hogy hol kereszteltessék és a gyermek vallási hovatartozandósága felett különben sem a keresztelés ténye és egyházi anyakönyvezése határoz, hanem az állami anyakönyvbe való bejegyzés. Azért ha felekeze-