Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906
1906. szeptember - Oldalszámok - 1_12
— létünkhöz tartozó gyermek más felekezetű lelkész által kereszteltetett meg, hogy arról az anyakönyvi kivonat hozzánk áttétessék, azt törvényesen nem követelhetjük. De igenis követelhetjük, hogy a gyermek felekezeti hovatartozandósága az állami anyakönyvben a törvénynek megfelelöleg tüntettessék ki, s ha ez tévesen történt volna, az anyakönyv kiigazittassék és legyen gondunk arra, hogy a felekezetünkhöz tartozó gyermek születése az állami anyakönyv alapján, bárhol kereszteltetett is, saját anyakönyvünkben feljegyeztessék és igy a tankötelezettség idejére nyilvántartassák. Ami a gyermekek átigérését illeti, itt mindegyik felekezet lelkésze sokszor talán erkölcsi szempontból meg nem engedhető módon is igyekszik egyházának minél több hivet nyerni s e tekintetben nekünk is kötelességünk a rendelkezésünkre álló eszközökkel a versenytérre lépni, mert ha magunk nem védjük magunkat, más hatalom meg nem védhet. A védelemnél nem szabad azt sem figyelmen kivül hagynunk, hogy a gyermekek vallására nézve a jegyesek között kötött szerződés a házasság törvényes megkötéséig mindig megváltoztatható és visszavonható. Az áttérők törvényellenes átvétele tekintetében csak a 18 éven alóli egyének felvételi esetére van a törvényben megtorló intézkedés, más esetekben, ha a törvényes formaságok meg nem tartattak, az áttérést legfeljebb érvényteleníteni lehet. Hogy pedig a törvényes formák megtartattak-e, arról a lelkész meggyőződhetik az első fokú közigazgatási hatóságnál levő iratokból, mivel az áttérő jelentkezési bizonyítványait oda adja be és áttérése azzal válik befejezetté, hogy az elsőfokú közigazgatási hatóság az áttérésről ugy azon egyház lelkészét, ahonnét az illető kitért, valamint azét, ahova áttért, hivatalosan értesiti. Nem szabad tehát az áttérést érvényesnek elismernünk, ha arról csak a más felekezethez tartozó lelkésztől kapunk értesítést és a törvény által e tekintetben megkívánt módozatokhoz szigorúan kell ragaszkodnunk. Ha tehát nagyobb, határozottan törvénybe ütköző sérelem ritkán követtetik is el ev. ref. egyházunk törvényben biztosított jogai ellen, mégis észrevehetjük, hogy általános a panasz egyházi lapjainkban és gyűléseinken a klerikalizmus hatalmának folytonos erősödése és terjedése miatt, amely szellemével, befolyásával mindjobban áthatja összes társadalmi intézményeinket. Akik igy látják a helyzetet, azt