Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1906

1906. április - Oldalszámok - 19

— 19 — A tervezet 26. és 27. §§-ai is sérelmesek a mi egyházunk autonómiájára, mert a legfőbb felügyeleti jogot az 1790—1. évi 26. t.-cz. 10. §-ának rendelkezéséből kivehető mérven túl terjeszti ki, nem magyarázható ugyanis a leglöbb felügyeleti és ellenőrzési jog oly terjedelművé, hogy az a számadások rendszeres bemutatásának és az alapítványi ügyekre vonatkozólag bárki által tett intézkedés vagy határozat bármikor leendő megsemmisítésének és megváltoztatásának jogát magában foglalná. 0 Felsége által megerősített egyházi törvényeink rendszeres intézkedést foglalnak ugyanis magukban az alapítványok mikénti kezelésére, a számadások megvizsgálására nézve, — e tárgyban az intézkedési jog egyházközségeink felett az egyházmegyéket, az egyházmegyék felett pedig az egyházkerületeket illeti meg. A számadásokat és az évi költségvetéseket ezek a hatóságok számvevőségeik utján nyilvánosan vizsgálják meg; ezeknek a számadásoknak tehát az államkormány által való rendszeres felülvizsgálása mig egyrészről merőben felesleges volna, addig másrészről messze túl menne az állami föfelügyeleti s ellenőrzési jog körén, amely az általunk idézett alaptörvény rendelkezései szerint csak arra terjed ki, hogy a kormány azokban az esetekben, amelyekben a mi egyházi hatóságaink határozatai az állami közérdeket sértők, vagy az alapítványok jogi természetével ellenkezők volnának, e határozatokat felfüggesztheti. Ezekben az esetekben is azonban az a nézetünk, hogy az intézkedési jog ne bizassék az állami kormányhatalomra, hanem mint vitás közigazgatási jogviszonynak ellátása — bizassék a legfőbb közigazgatási bíróságra. A tervezet 27. §. azon rendelkezésével szemben, hogy az egyházak a kezelésükre bízott alapítványok kezelése tekintetében alkotott szabályrendeleteiket a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyása alá terjeszteni tartoznak, — ellenvetéseinket már korábban kifejtettük. A tervezet 29. §. rendelkezését sem tartjuk egyházunk érdekével megegyeztethetönek, mert e szakasz a bejelentési kötelezettség elmulasztását kihágásnak minősítvén, az arra kötelezett jogi személyt, vagy annak mulasztó képviselőjét 5 koronától 1000 koronáig terjedhető birsággal rendeli büntetni. Eltekintve attól, hogy jogi személyek, mint ilyenek, kihágást nem követhetnek el, s igy a kihágás 2*