Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1905

1905. szeptember - Oldalszámok - m01_9

- 9 — Kisebb sérelemkép jelentetett nálam, hogy némely róm. kath. plébános ur szórványokban vagy anyaegyházban is megkeresztelvén a tisztán ev. ref. vallású szülök gyermekeit, az erről szóló anyakönyvi kivonatokat nem teszi át, amint a testvéri viszony kivánná, az illetékes ev. ref. lelkészhez. Ezen panaszok orvoslása végett nem tettem semmi hivatalos lépést sem, miután tudom, hogy az eredménytelen lenne, amennyiben az 1895. évi október hó 1-töl kezdve az egyes felekezetek minden anyakönyveiket, igy a születési anyakönyveiket is csak saját czéljaikra vezetik, azok többé nem birnak közokirat jellegével, belőlük kivonatok ki nem adhatók, annyival kevésbbé kényszeríthetők azok vezetői kivonatok kiadására. Hasonló esetekre nézve inkább az a lelkészek kötelessége, hogy a polgári anyakönyvekben nézzenek a születéseknek utánna és ha ott találnak bevezetve olyan felekezetünkhöz tartozó akár tiszta-, akár vegyes házasságból származó szülötteket, akik nem nálunk kereszteltettek meg, azoknak születési adatait írják ki és vezessék be anyakönyveikbe, jegyzetbe tevén, hogy nem nálunk kereszteltetett. Ilyen módon nyilvántartva lesznek egyházunk azon hivei is állandóan a tankötelezettség idejére. A két protestáns egyház között kötött és most már a zsinat által is elfogadott (geresdi) testvéri egyesség alkalmazásánál is fordulnak elő mindig kisebb-nagyobb nehézségek, amelyeknek alapját rendesen azon emberi természetünkhöz tapadt gyarlóság képezi, hogy nem tudjuk vagy nem is akarjuk követni az Ur Jézus utasítását, hogy „amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek ti veletek, ti is azt cselekedjétek másokkal". A viszonyok előbb rendezetlenek levén, a szerződés határozmányainak érvényesítése s ez által a méltányosság és igazság alapján uj rend teremtése sok helyen ellenszenvvel találkozik és nehézségekbe ütközik. Nem egy eset fordult meg előttem, hogy amidőn az egyház a testvérfelekezetnek az egyesség szerint csatlakozásra kötelezett tagjait egyházi adó alá vonta, amit azok maguk is helyesléssel fogadtak és a járulékokat készséggel mégis fizették, a csatlakozottak anyaegyházának lelkésze azon kifogással tiltakozott az ellen, hogy az egyesség határozmányai csak ott érvényesek, ahol nincs azoktól eltérő szerződés vagy gyakorlat, miután pedig az ö csatlakozott hivei a testvér anyaegyház templomát, iskoláját, temetőjét, harangjait eddigi gyakorlat szerint ingyen használták, jövőre sem vonhatók be