Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. szeptermber - Oldalszámok - m01_12

— 12 •Zsinatunk 5. Egyházkerületünknek a zsinati előmunkálatokra ll!ÍJ

C• vonatkozólag megállapított véleményét felterjesztettem a konvent által kiküldött zsinatelökészitö bizottsághoz, amely a többi egyházkerületek véleményével együtt a folyó évi junius hó 2—5-ik napjain Budapesten ülésezett konvent elé terjesztetett. A konvent azonban az előmunkálatokat és a kerületek azokra adott véleményét nem tárgyalta azon okból, mivel a vélemények késői beérkezése miatt nem volt a kiküldött albizottság által a vélemények figyelembe vételével készitett tárgyalásra alkalmas munkálat beterjeszthető, hanem megbízott a konvent saját elnöksége vezetése alatt egy gróf Dégenfeld József, Darányi Ignácz, Hegedűs Sándor fögondnokokból és az öt előadóból összeállított bizottságot azzal, hogy a javaslatot a vélemények figyelembe vételével dolgozzák át. Az így átdolgozott javaslat a még ez évben összehívandó konvent elé fog terjesztetni s annak letárgyalása után a jövő 1904-ik évben fog a konvent a zsinat összehívása iránt intézkedni. Ezen elhalasztó határozatnak indító oka nemcsak az volt, hogy a konvent nem látta a zsinati tárgyakat kellő alapossággal előkészítve, hanem egyszersmind az is, hogy a tiszántúli ev. ref. egyházkerület azon óhajtását fejezte ki, hogy a zsinat mindaddig ne hivassék össze, amíg az 1848 : XX. t.-cz. 2. és 3. §-ában lefektetett elvek megvalósítására vonatkozó munkálat elkészítésével megbízott vegyes bizottság munkájával készen nem lesz és a tárgyalást a kormánynyal meg nem kezdi. A tiszántúli egyházkerület ezen felterjesztésének hatása alatt nyugodott bele a konvent abba, hogy a zsinat elhalasztassék és pedig azért, mert ev. ref. egyházunk tagjaiban általánossá lett azon meggyőződés, hogy összeülendő zsinatunknak legfőbb, legérdetnlegesebb tárgya az egyházi adózás ügyének, egyházunk közérdekének megfelelő rendezése, a néhol elviselhetetlen egyházi adóteher csökkentése, mindennek pedig előfeltételét képezi az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-ában lefektetett elvnek a mai viszonyokhoz alkalmazott megvalósítása. Amennyiben az adóteher elviselhetetlenségén az arányosítás által . segíteni lehet, azt a törvényhozó testület saját hatáskörében megalkotandó intézkedések által foganatosíthatja és az elméleti igazság, a gyakorlati élet követelményei, az egyházi élet különleges igényei