Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. szeptermber - Oldalszámok - m01_11

- 11 tek másokkal" és pcclig követnünk kell ezt akkor is, ha talán mások nem cselekednék azt velünk és nem szabad e téren túlságos érzékenyeknek lennünk. Épen azért, ha rajtunk a viszonosság és szeretet törvényét tekintve sérelem esik, igyekezzünk annak hatását saját hatáskörünkben való erélyes, öntudatos, de a mellett mégis a szelídség lelke által sugalt fellépéssel ellensúlyozni és csak azon esetben tartom indokoltnak a sérelemnek orvoslására a czélravezetö lépéseket megtenni a világi hatóságnál, hogyha az ilyen tény által állami törvényben biztositott jogaink vagy szabad vallásgyakorlatunk, egyenjogositottságunk sértetett meg. Ilyen esetben is az orvoslást az állam fokozatos hatóságainál tartom keresendőnek a törvény rendes utján, nem pedig az állam fökormányliatóságához benyújtandó panasz utján, már csak azért is, hogy jogaink biztonságát ne láttassunk a hatalom jóakaratában, hanem inkább az állam minden polgárával szemben egyenlően érvényes törvény erejében keresni. Előfordult eset alkalmával, amidőn egyházunk egyik tagján a róm. kath. kántortanító borpénze a községi jegyző által behajtatott, azon az alapon, hogy azon szőlőhegyben eddig — mig ott ev. ref. birtokos nem volt —- minden tulajdonos fizette a borjárandóságot, utasitottam az illető esperes urat, hogy a járási föszolgabiróságnál tegyen panaszt ez ügyben. A panasznak meg is lett a kellő eredménye, mert a lengyeltóti járás föszolgabirája a behajtott összeget vissza-itélte, a jegyzőt pedig törvényellenes eljárásáért 15 korona birságban marasztalta. Hogy kivételes esetektől eltekintve, mily szeretetteljes viszony áll fenn ev. ref. egyházunk, annak hivei és a róm. kath. egyház hivei között, semmi sem bizonyítja inkább, mint azon tény, hogy, amint az adakozások kimutatásából alább kitűnik, egyes róm. kath. testvéreink tetemes adományokkal járultak némely egyházaink templomépitési és egyéb közszükségeihez. Nem mellőzhetem itt annak felemlitését, hogy a megújított nagy-geresdi egyezség végrehajtása némely helyen nehézségbe ütközik, amely nehézségek csak ugy lesznek legyözhetök, ha az egyházi hatóságok kölcsönösen és következetesen igyekeznek annak közös érdekből megállapított intézkedéseit végrehajtani. S miután az egyházi főhatóságokban mindkét részen meg van az ez iránti jóakarat és méltányosság-érzet, hiszem és reményiem, hogy a folyamatban levő ügyek békés egyetértéssel és közmegnyugvásra intéztetnek el.