Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. szeptermber - Oldalszámok - m01_10

— 10 •felelősséggel, fáradtsággal és lekötöttséggel járó állásokra 1000 kor. fizetéssel nem lehetett huzamosb időre vállalkozó megfelelő egyént kapni. Ez okból felterjesztést intéztem a nagyméltóságú magy. kir. igazságügyi minisztériumhoz a javadalom emelése iránt; személyesen is tárgyaltam az intéző körökkel, minek folytán biztos kilátás van arra nézve, hogy a fegyházi lelkészek fizetése és a szolgálati időhöz képest való előléptetése legközelebb javulni fog és ezzel egyházi életünk egyik nagy hiánya orvosoltatik. Ezen kilátás mellett nevezte ki a nagymélt. igazságügyminiszter ur a lipótvári fegyintézetbe ev. ref. lelkészül f. év junius havában Beör Kálmán volt losonczi segédlelkészt, az illavai ev. ref. lelkészi állás betöltését pedig elhalasztotta akkorra, amidőn a fizetésjavitás tényleg megtörténik, addig a trencséni ág. hitv. ev. egyház lelkésze végzi a fegyházi lelkészi teendőket. Magam is szükségesnek láttam, de a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is felhívott arra, hogy a mindjobban terjedő és népünk testi, szellemi és erkölcsi erőit aláásó alkoholizmus (iszákosság) ellen vegyük fel a küzdelmet egyháztársadalmi életünk hatáskörében is. Ezért f. évi május hó 18-án körlevelet intéztem a lelkészi karhoz, hogy általában is, de különösen ahol ezen bajnak vészes nyomai mutatkoznak, intéssel, dorgálással, a baj pusztitó és lealjasitó hatására rámutató felolvasásokkal, egyesületek alakításával és nemesebb irányú szórakozások kezdeményezésével és megkedveltetésével hassanak oda, hogy hiveik, különösen pedig az ifjúság lelkében az ezen lealjasitó szenvedély leküzdésére szükséges erkölcsi erőt növeljék, s azokat a mértékletesség, józanság, tisztesség útjára vezéreljék és ott megtartsák. Bár lenne némi hátása gyenge szavamnak és lenne sikere azok fáradozásának, akik azt szivükre veszik és követni hajlandók. Felekezetközi 4. Egyházunk, annak hivei és a többi testvérviszonyok. egyházak és azok hivei között általában jó és békés viszony uralkodik, ugy hogy nagyobb, számbavehetöbb sérelmek nem fordulnak elő, s ha mégis előfordulnak és azok valóban törvénybe is ütköznek, panasz esetén a hatóságok azokat igyekeznek orvosolni. Részemről azt tartom, hogy bár viszonossággal nem mindig találkozunk e téren, el kell mennünk a méltányosság szélső határáig, egész addig, amig betöltjük azt, amit a mi nagy tanítómesterünknek az Ur Jézusnak evangéliuma követel tőlünk: „amit akartok, hogy az emberek cselekedjenek ti veletek, ti is azt cselekedjé-