Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. szeptermber - Oldalszámok - m01_9

— 9 •3- Az esperes uraktól beérkezett jelentések, valamint Egyházi élet. saját tapasztalataim szerint is az egyházi élet általában jónak, kielégítőnek s a multakhoz képest emelkedőnek mondható. A vallásos buzgóság az istenitiszteletek rendes látogatásában, az urvacsorával való élésben, a híveknél megnyilatkozó áldozatkészségben, a sok helyütt igen súlyos egyházi terhek elhordozásában elismerésre méltóan mutatkozik. Ez utóbbi tanúbizonyságául felemlítem, hogy uj alapítvány tétetett az elmúlt évben az egyházakban 15.933 K 40 f; önkéntes adományokból pedig befolyt az egyházak pénztárába 71.924 K 44 fillér. A gyülekezetekben általában béke és rend uralkodik és ahol ez meg van mégis zavarva, például a belsö-somogyi ev. ref. egyházmegyében Tót-Szentgyörgyön és Szentán, annak alapját kevésbbé lehet a hivek egyházukhoz való ragaszkodásának hiányában, mint inkább személyi okokban keresni, amelyek ennélfogva reményleni engedik, hogy az egyházi hatóságok igazságos és megfelelő intézkedései folytán a rend és béke helyre áll. Az erős ev. ref. öntudat és egyházhoz való SZÍVÓS ragaszkodás jelének tekinthető azon tény is, hogy bár az agyházi adó magassága ellen állandóan és méltán panaszkodunk mi, az egyházi élet vezetői, egyházkerületünkben egyházunk hivei felekezetnélküliekké épen nem lettek, más, kevesebb egyházi terhet viselő egyházakba sem tértek át oly számban, hogy abból egyházunknak hátránya lett volna. Más egyházba kitért tőlünk 102 egyház-tag, amit ellensúlyoz az, hogy hozzánk 137 egyén tért át más felekezetekből. A vegyesházasok által a gyermekek vallására nézve kötött egyezségek közül előnyünkre köttetett 54, hátrányunkra 56, e téren tehát veszteségünk 2 házasság. A mérleget a városi egyházak teszik kedvezőtlenné. Székesfehérvár, Esztergom, Veszprém, Pápa, Kaposvár, Tata, Győr, Komárom 5—1 pár veszteséget mutatnak ki a felsorolt rendben, amelyeket a vidék kedvezőbb mérlege az elmúlt évben nem volt képes kiegyenlíteni. A helyzet javulását az egyházi élet minél belterjesebbé tételétől, a presbitériumoknak e téren a lelkészeknek minél buzgóbb és odaadóbb támogatásától várhatjuk, amit nem lehet az intézőknek elég nyomatékosan a lelkére kötni. Az állami fegyintézetekben levő fegyenczek lelki gondozásánál az utóbbi időben sok nehézség merült fel a miatt, mivel ezen nagy