Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - 114

— 114 — több mint 30.000 frttal gyarapodott, 1882 őszén megnyílt a hetedik osztály s 1884 junius havában megtartották az első érettségi vizsgát. Koppy Mária vagyonának felosztását végrendeletében a miniszterelnökre és pénzügyminiszterre bizván, Körmendy azonnal felhívta mindegyik figyelmét a csurgói iskolára és tanügyi czélokra 10.000, a köztartásra pedig 5000 forintot eszközölt ki. De ezzel még nem volt befejezve az épités és ujraalapitás nagy munkája. A tanárok számát szaporítani, fizetésüket az állami törvényben megállapított minimumra felemelni kellett, azonkívül a VIII. osztályúvá emelt intézet nem fért el a régi épületben ... És itt ismét Körmendy Sándoré az érdem, aki az elsők között volt, midőn rámutatott a középiskolai törvényre és az államsegély igénybevételét sürgette. A csurgói főgimnázium 31.400 korona évi államsegélyt élvez ma, s tanárainak fizetése teljesen rendezve van. Beruházási államsegély czimén ugyancsak Körmendy előre látásából, az államsegély igénybevételekor 50.000 frtot kértek, melyhez még 42.000-et adott utóbb az állam s ebből épült fel a mai diszes főgimnáziumi épület. Minden nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy ennek a szép missiót teljesítő csurgói főgimnáziumnak Körmendy Sándor volt a második megalapítója." Mint a belsösomogyi egyházmegye esperese és mint lelkész, közvetlen tapasztalataiból látta, hogy Slavoniába költözött hitfeleink ugy anyaegyházunkra, mint hazánkra nézve teljesen elvesznek, ha róluk nem gondoskodunk. Mikor még senki sem törődött ezen nagyfontosságú kérdéssel, Körmendy Sánnor egymásután szervezte a Horvát-Slavon missió egyházakat Brekinszkán, Daruváron, Korencsán, Pisaniczán, majd a magyar tengerparton, Fiúméban, s benn egyházmegyéjében Kanizsán és Kaposvárott. Ezen missió egyházak örök emlékei nagy alkotásokban soha el nem fáradt nemes lelkének. Egyházunk, de különösen egyházkerületünk nönevelésügye iránt a legmelegebben érdeklődött, teljesen átértvén és érezvén annak a mondásnak az igazságát, hogy akié a nö, azé a család és a nemzet! Jól tudta, hogy mennyi teendő vár még e téren reánk s mennyi mulasztást kell gyenge erőnk mellett is helyrepótolnunk. Épen ezért ahol egyházkerületi nönevelö-intézetünk felállításának, majd fejlesztésének az ügye volt napirenden, mindig a legelsők között lehetett látni, akik tollal, tanácscsal, tettel a fontos intézmény megvalósitá-