Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - 115

— 115 — sán fáradoztak. Legeklatansabb és örökre emlékezetes bizonyságát adta ennek azon a gyűlésen, amely a nönevelö-intézet sorsa felett erös vita és küzdelem után döntött. Egy lelkes és tartalmas felszólálás után, mely a gyűlés tagjaira rendkívül nagy hatást gyakorolt, 200 koronát adott át az intézet folyó szükségleteinek fedezésére, feleletül és példaadásul azoknak, akik az intézet prosperálását kétségbe vonták, s ez okból nem akarták azt támogatni! Körmendy e tette felvillanyozólag hatott az ügy barátaira s a szükséges egyházkerületi segély nagy többséggel lett megszavazva. Az intézet további fejlődését is a legnagyobb érdeklődéssel kisérte. Egyházkerületen, igazgató-tanácsban teljes befolyásával oda működött, hogy a szép fejlődésnek indult internátust az egyházkerület vegye át s önálló tanintézetté fejleszsze és senki sem örült nálánál jobban, amikor az ez irányú törekvést siker koronázta. Dunántuli egyházkerületünk generális nótáriusát, zsinati és konventi képviselőjét, tanácsbiróját, főiskolai igazgató tanácsosát veszítette az elhunytban. Mindenütt egy egész ember kitartásával munkálkodott, mindig elöljárt a kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítésében és valóban semmivel nem gondolt, élete sem volt drága, csak elvégezhesse a szolgálatot, melylyel megbízatott. Nincs semmi nevezetesebb alkotás, melynek kezdeményezése, vagy előmozdítása ne az ö nevéhez fűződnék, melyek közül legyen itt felemlítve az egyházkerületnek ma oly tekintélyes évi összeget nyújtó s jelentékeny tökével rendelkező tüzkár-biztositás, melynek az egész egyházkerületre való kiterjesztését ö indítványozta. Ügybuzgóság, hivatali pontosság, rendszeretet, az egyház igaz érdekeihez és jogaihoz való szilárd ragaszkodás, a törvényeknek személyválogatás nélkül való megtartása voltak azon kiváló tulajdonságai, amelyekkel fent és lent és min den üt tiszteletet és elismerést szerzett nevének és egyike volt azon legtevékenyebb férfiaknak, akik arra valóságukkal bizonyították meg, hogy a gondviselés által állíttattak a közügyek élére, vezetésére. A közélet minden terén tevékeny részt vett. 1896-ban és 1872-ben két czikluson a kaposvári kerület országgyűlési képviselője volt. Egy ily sokoldalú férfiú saját egyházát is a kor kívánalmai szerint ujjá alakította. Először iskolát és tanítói lakást, azután gyönyörű lelkészi lakot, majd ezelőtt három évvel egy monumentális 8*