Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - 113

- 113 — mot kell szervezni, s addig agitált, fáradt, gyűjtött, levelezett, tervezett, hogy czélját elérte. És itt átadom a szót a legilletékesebb férfiúnak, a csurgói főgimnázium igazgatójának, aki a százados emlékünnepen igy aposztrofálta öt: „A csurgói nagy gimnázium betetőzése, kiegészítése, s igy az intézet fény- vagy aranykora a 80-as évekkel kezdődik, ekkor indul meg a sokoldalú, az egész országra kiterjedő tevékenység, ezen intézet főgimnáziummá fejlesztésére. Merész volt a gondolat, merészebb a kivitel! Bizony, semmiképen nem volt meg az alap erre s nem nagyítom a dolgot, ha azt mondom, hogy az egész intézetet ujjá kellett teremteni, amint ezt az országos intézkedések s egyházunk törvényei is megkivánták. Az épület ugyan elég nagy és erős, de egy mai középiskola igényeinek korántsem megfelelő, a berendezés ugyan elég tisztességes volt, de már a felszerelés még a kezdet kezdetén is alig állott; az intézet pénzviszonyai, a hat tanárnak egyenként alig engedtek több javadalmazást, mindent összeszámítva, 78 -900 forintnál, s hozzá még a tanárok jövője sehogy sem volt biztositva. Ily körülmények között sokan kételkedtünk az eszme kivihetöségében, s inkább akartunk tűrhető nagy gimnázium maradni, mint tűrhetetlen főgimnázium rangjára emelkedni. Azt szoktuk tartani, hogy az erős akarat, kitartás, az akadályokkal megbirkózik, s azokat a lehetőség határain belül le is győzi: ez a csurgói főgimnázium ujabbkori történetében be is teljesedett. Abban az időben a belsösomogyi reform, egyházmegye élén Körmendy Sándor állott, az eszme tőle származott s annak megtestesülését a vázoltam akadályokkal szemben csak a munkában, a kitartásban, szívósságban egy ily Herkules vihette keresztül. Övé az érdem teljesen, ebből mi osztályrészt nem vehetünk. Az egyházmegye az esperese által felvetett eszmét magáévá tette, s ezentúl már csak a j könyvek beszélhetik el a mi utódainknak, hogy egyházmegyénk kicsinye, nagyja mennyiben segédkezett a kimagasló vezérnek, a nagy — bátran mondhatom — csatában. Megindult a gyűjtés országszerte e végvár megerősítésére egy lelkes hangú felhívás kibocsátásával, melyet hazánk legtávolabb fekvő vidékei is megértettek; mindenfelé érezték, hogy itt az adományozás hazafiúi kötelesség ... A gyűjtés eredménye meglepő volt, maga Körmendy 1000 frttal nyitotta meg az aláírást, s nem egészen egy év lefolyása alatt, az intézet alap tökéje 8