Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1903

1903. április - Oldalszámok - 112

- 112 — Béla esperes mellett volt segédlelkész, de ez alatt többször megfordult Budapesten, hol egyetemi előadásokat hallgatott, s nyelveket tanult, majd Bécset, Velenczét és Felső-Olaszországot is meglátogatta. Lelkészi pályáját a kisded kisasszondi gyülekezetben kezdette el 1857-ben, hol mindjárt egész sor alkotás fűződik nevéhez. Lelkesitö buzdításaira szervezte az egyház a tanítói állomást, annak egynegyed telket szerzett, a lelkészi beltelket a mai diszessel felcserélte és diszes imaházat építtetett. Innen három év múlva Kálmáncsára vitték, hol házasságra lépett Madarász Lajos jákói közbirtokos leányával Erzsébettel. Ezen egyházban értők a közélet kitüntetései, midőn a fáradhatatlan munkásságú féríiut előbb egyházmegyei al-, majd főjegyzővé választotta a közbizalom. 1867-ben Hedrahelyre ment lelkésznek, itt érte azon jól megérdemlett kitüntetés, hogy 1878-ban a népes belsösomogyi egyházmegye esperésévé választotta. Nemes ambiczióval, tervszerű következetességgel vezette az egyházmegye kormányát, fötörekvése a tanügy felvirágoztatása volt. Minden népesebb egyházban rendes másodtanitói állomásokat szervezett, mely erélyes fellépéseért még jóbarátaival is harczolnia kellett, de ö a törvényes téren állt s győzött, az idő neki igazat adott, a népnevelés ügye ma kivánt magas szinvonalon van Somogyban. De mig ide jutott, sokat kellett tiz éves esperességének ideje alatt küzdeni Körmendy Sándornak. A dunántúli egyházkerület bizalmából tagja volt az 1881. évi debreczeni zsinatnak; alig volt olyan §, amelynek létrejöttéhez hozzá nem szólt, figyelemre mindig méltó megjegyzéseivel vagy módosításaival, mint erről a zsinat naplója hiven tanúskodik. S mikor a közalapról szóló törvény elkészült: az elsők között volt, akik tekintélyes adományaikkal gyarapították alaptökéjét. Mint somogyi esperes, féltékeny gonddal őrködött az egyházmegye szemefénye, a csurgói gimnázium felett, s mindent elkövetett, hogy ezt fejleszsze s a kor színvonalára emelje. Teremtő lelkével az ország érdeklődését felhívta a tanügy eme végvárára, küzdött a kishitüekkel, s mikor az uj középiskolai törvény létrejött és arról kellett tanácskozni, hogy vagy nyolcz-osztályuvá kell az intézetet fejleszteni, vagy leszállni négy osztályra, mikor a gimnázium pénztárában alig volt annyi pénz, hogy a tanárok szűkös fizetését fedezze: Körmendy kimondotta a jelszót, hogy Csurgón fögimnáziu-