Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m02_6

megnyitjuk, felavatjuk és közhasznú rendeltetésének átadjuk. Sokaknak kebeléből száll fel a lelki örömöt, bálát és megnyugvást kifejező sóhaj: mindeddig segítségül volt nekünk az Ur! Mert csakugyan az Urnák segítsége nyilvánul meg ezen intézet létrehozásában, amely azelőtt Ü2 évvel, mint néhány nemes szívnek messze távolból kecsegtető, kétes reménye tünt fel, amely később mint a csüggedni nem tudó s a nemes szívnek áldozatkészségébe megingathatatlan bizodalmat helyeztető lelkes férfiak által elültetett és jóakarattal öntözött mustármag, kezdett kisarjadni, amely íme most már annyira fejlődött, hogy mint a magyar nemzeti közművelődés életerős fájának egyik erőteljes ága édes gyümölcsöket teremhet a családnak, az egyháznak. A protestáns közszellem ősi ereje, amelynek kialvása, eltűnése miatt oly sokat aggódunk és panaszkodunk, nyilatkozott meg ezen intézet megalapításában, az az ős erő, amely önzetlenül, csupán evangéliomi egyházunk és édes hazánk szeretetétől lelkesítve hozta létre és tartja fenn ma is azon közművelődési intézményeket, amelyek a tiszta evangéliomi jellemnek, a gondolat- és lelkiismeretszabadságnak, a magyar nemzeti érzésnek és műveltségnek voltak és lesznek erős várai. Az elfogulatlan történelem tudja méltányolni és elismeri, hogy mily nagy volt az az áldozat, amelyet hitbuzgó őseink meghoztak a tudományos műveltség terjesztésére és az evangéliomi szellem ápolására szolgáló tanintézetek felállítása és fentartása érdekében. Ennek daczára sem tagadhatjuk azonban, hogy őseinknél a nevelés irányzására nézve bizonyos egyoldalúság uralkodott, mert csak a fiu nemzedék nevelésére állítottak fel közös erővel nyilvános iskolákat, a nők nevelését a családra bízták. Éz az irányzat talán meg is felelt az akkori szükségnek, amidőn ev. ref. egyházunknak arról kellett gondoskodni, hogy az egyház lételét fenyegető erőszakos támadásokat visszaverje és az evangéliomi egyház jogait megvédje a nemzeti közélet terén. Lényegesen megváltozott azonban a helyzet az ujabb időben, mert, Istennek hála: a polgári, a lelkiismereti szabadság nincs tübbé fenyegetve külerőszak által, sőt inkább formailag az állam minden polgárára nézve az egyenjogúság egyenlően el van ismerve, amikor tehát minden társadalmi intézménynek biztonságot, szilárdságot nem annyira a törvény értelme, hanem az egyén belső érzelmei, az egyes tagok szilárd ragaszkodása, a kötelességérzet, a tiszta erkölcsiség nyújthatnak, amely nemes tulajdonok fejlesztésére a nők képesebbek, mint a férfiak és sokszorta több alkalmuk is van ily irányú befolyások érvényesítésére. Ugy, hogy be kell látnunk, hogy ma nagymértékben a női nem megfelelő erkölcsi és szellemi kiképzésétől függ a családok boldogsága, az egyházi élet virágzása, a haza, a nemzet, az állam nagysága, ereje, hatalma és biztonsága. Igen ! a nők kezében van letéve első sorban a családok boldogsága. A család képezi minden más, az emberi nem tökéletesedésének és haladásá-