Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m02_7

— 7 nak előmozdítására szolgáló intézmény biztos alapját. A családi élet tisztaságán, erkölcsösségén, szeretettől, bizalomtól, hűségtől, önzetlenségtől áthatott közszellemén nyugoszik ugy az egyének boldogsága, megelégedettsége, mint a népek hatalma, nagysága, ereje. A családi élet egének pedig fénylő, melegítő, éltető napja a nő és igaza van az Írásnak, amidőn azt mondja, a bölcs asszony épiti az ő házát. Az 8 szeretetteljes szivéből, önfeláldozó gondoskodásából, kifogyhatatlan türelméből fakadnak a családi kört ékesitő és boldogító mindazon erények, amelyek az embert az állatiságból, a természeti vadságból kiemelik, Isten képének és hasonlatosságának méltó képviselőjévé teszik. Ez a kör igaz, hogy kicsiny, el van zárva a nagy világtól, munkája hatása a felületes vizsgáló előtt jelentéktelennek látszik, de akik az emberi természetnek és a társadalmi életnek alaptörvényeit ismerik, azok nagyon jól tudják, hogy itt e kis körben születnek és őriztetnek az emberiség legdrágább kincsei, az erkölcsi fedhetetlenség, a kötelességérzet, a jellemszilárdság, a vallásosság, az emberszeretet, amelyeket a jó édes anya, a jó nő észrevétlenül csepegtet be gyermekei szivébe, hogy azok őket mint el nem rabolható javak, egész életükön boldogítsák és megelégedetté tegyék. Gazdag az az ember és az is marad az élet bármely változatai között, \ aki e kincsekkel megrakodva lép ki az életbe a család köréből, ellenben szegény marad mindig, bővölködjék bár világi javakban, aki ezen javak hiányával bocsáttatott el a családi körből. Ide a kis családi körbe nyúlnak vissza a nemessziviiség, emelkedettség, emberszeretet, szivjóság, önfeláldozó hősiesség, egyszóval az igaz nagyság és méltóság gyökerei. Oh mert azt a mindent elfedező, mindent megbocsátó, önzetlen szeretetet, amelylyel a jó édes anya gyermekét öleli, gondozza, táplálja, védi, ápolja, nem találhatjuk fel másutt sehol; azt az intéstamelylyel ő hibáinkra figyelmeztetett, azt a buzdítást, amivel a jóra serken, tett, azt az imádságot, amelyre ő tanitott, nem feledjük el soha. A nő azonban mindazon fontos, nehéz és önfeláldozással járó kötelességek teljesitésére, amelyek a családban reá várnak, csak akkor képes, ha a valódi műveltség mellett áthatja kebelét az igaz vallásos hit ereje. A vallás, az az égi nemtő, amely a hit fáklyáját tartva kezében, biztos uton i vezérel a fájdalom sötét éjjelében, a szenvedések tövises és göröngyös örvényén csak ugy, mint az örömök derült tájékain. A vallásosság a nőnek nemcsak legfőbb ékessége, többi nemes tulajdonainak összefoglalója, hanem a szelídségnek, jóságnak, gyengédségnek, egyszóval az igaz nőiességnek kizárólagos biztositéka. Hiszen mi az, ami a nőt képessé teszi annyi önfeláldozással járó kötelességteljesitésre, hanem az Isten törvénye és a Jézus parancsolatai iránti kész engedelmesség. Mi az, ami a nőt megőrzi, hogy ártatlan és tiszta maradjon szóban, tettben, sőt gondolatban is és ellene