Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1901

1901. szeptember - Oldalszámok - m02_2

~ 2 Egyházi beszéd. Alapige: 149. zsolt. 1, 4. v. Ünneplő gyülekezet! Ugy tetszik nekem, mintha csak szelíd alkonyatkor himes, virágos völgy ölén állnék ez ünnepélyes pillanatban. Gyönyörködöm a tisztán leáldozott nap szelíd viszfényében, mely bearanyozza a domboldal fáinak susogó lombozatát. Áhítattal hallgatom az erdő és mező lágyhangu énekeseinek esteli háladalát. Imádságos hangulat vesz erőt rajtam. Lelkem elandalodva, teljes mértékben élvezi a nyugvóra vált természet fenséges csendjét. Ám képzeletem estvéről reggelre röppen hirtelen s a pompás alkonyatbői mosolygó hajnalra következtetve: már a holnap verőfényében fürdik. Oh a képzelet nem ismeri az idő és tér korlátait; sebesen és féktelenül alkotja képeit; merészen köt össze multat és jövőt, természetit és szellemit. Im most is a természeti nap leáldoztában szellemi világunk egy ragyogó napjának örök nyugalomba aláhanyatlását szemléli képzeletem; és a mosolygó hajnalban egy nagy jelentőségű intézet fényes jövőjét! Az aláhanyatlott nap: László József; a mosolygó hajnal: felsőbb leányiskolánk. Szorosan összetartozik e két kép. Egyik a másik nélkül befejezetlen, hiányos volna. így együtt teljesek. Remek összhangban a legszebb színekkel pompáznak. Szinte bűvös hatásuk van a szemlélőre: gyönyörben ringatják. Mélységes hálát, nemes örömöt és uj reményt fakasztanak szivében. Az én sziveinben legalább ezeket fakasztják. De merem hinni, hogy a tietekben is egytől-egyig. Mélységes hálát érzünk a nagy jóltevő iránt; igaz, nemes öröm és édes remény dobogtatja szivünket az általa életre hivott drága intézet megnyitásán. Elismerésünk és hálánk zászlóját illő kegyelettel hajtjuk meg a fejedelmi pártfogó előtt; dicső fejére font koszorúnkon hála- és örömkönnyeink a ragyogó gyémántok. De mégis mivel minden jó adomány és tökéletes ajándék onnan fölül száll alá a világosságnak atyjától és így ezt a nagy jóltevőt is, kinek emlékünnepét tartjuk, Ő adta nekünk s elhagyott árva helyzetünkből O szabadított ki általa: azért felhívlak benneteket, hogy énekeljetek az Urnalc új éneket, az ő dicsérete zengjen az S szentinek gyülekezetében; mert gyönyörködik az Ur az ő népében, megékesíti a nyomorultat szabadulással. * * * Elhagyatott árva volt nevelésügyünk egyik igen fontos ága: a felsőbb leánynevelés. Nem azért volt árva, mintha mi nem éreztük volna és nem tudtuk volna ugy felfogni ennek nagy jelentőségét, mint mások, kik nálunk sokkal szerencsésebb helyzetben voltak, ugy, hogy egyik intézetüket a másik után állították fel nagy számmal. Ah mi is vágytunk utána! De minket tétlenségre kárhoztatott az anyagi erő hiánya. A szegénység nyomorultjai