Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. szeptember - Oldalszámok - 49

— 49 — egyháztagok nem birnak többé megfelelni egyház és iskolafentartói állásukból folyó súlyos kötelezettségeiknek, az egyházi javadalmasok pedig nem tudnak eleget tenni a kevés igényű idők szükségletei szerint megállapított évi jövödelmükből sem a társadalom által velük szemben támasztott, sem az előző képzettségükből folyó igényeknek, annál kevésbbé gondolhatnak oly vagyoni állapotba juthatásra, mely gyermekeiknek tisztességes kitanittatását biztosítaná, életerejük hanyatlása esetén a nehéz munka aggasztó gondjai alól őket felmentené. Ennek következményei az elkedvetlenedés mindkét részről, s ami még ennél is veszélyesebb, az adózók részéről előbb az egyház iránti elhidegülés, azután pedig az ellenszenv kifejlődése. Hogy érdekében áll-e az államnak ez, arra feleljenek azok, akik a hatalomnak ez idő szerint birtokában vannak, 8 ha a válasz az lesz, aminthogy nem is lehet más, hogy nem! az esetben a kért segély megadását nem lehet tovább halasztani. Ezeknek igy általánosságban megemlítése után az egyes czimletek igazolására felemiitjük, hogy: 1. A kerületi és e. megyei kormányzat legtöbb teendőjét állami érdekek szolgálatában kell végezni, amelyeket ha saját közegei által akarna elintéztetni az állam, az e cziinen felmerülő kiadások legalább ötszörösét tennék azon összegnek, amelyet kerületünk fedezendőül kimutat. 2. A lelkészek szolgálatának meg van legalább is az a jelentősége, s haszna, mint egyéb állami alkalmazottakénak. Ha már ezen alkalmazottaknak agg napjaira, vagy keresetképtelenségük bekövetkezése esetére gondoskodik az állam azoknak tisztességes megélhetését biztosító nyugdíj-alapokról és pedig az állampénztár nem kismérvű anyagi hozzájárulásával: akkor elkerülhetetlen a nép legfontosabb érdekeit előmozdító, az államnak legfontosabb szolgálatokat teljesítő lelkészi kar nyugdíjintézetének a kért összeggel leendő anyagi támogatása. 3. A mi egyházunk hivei túlnyomó részben az állam 4