Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. szeptember - Oldalszámok - 50

- 50 — gyökerét, törzsét képező kisbirtokos osztályból kerülnek ki, akiknek ilyeuekül megtartása ugy szólván magyar állami életkérdés, mert akié a föld, azé az ország. Ha már most a túlmagas egyházi adó ezek anyagi ekszisztencziáját táraadja meg akkor, amidőn egy más felekezet tagjait az állami javak bőkezű osztogatása minden efféle tehertől megmentett: csak önmaga iránti kötelességét rójja le az állam, amidőn ezeknek egyházi adóterheiből bizonyos mennyiséget átvesz. 4. Egyházaink alakulásakor a lelkészek évi jövedelmének megállapításánál mindenütt kivétel nélkül egyik legfontosabb tétel a stóla-jövedelem volt. Ettől az ev. ref. lelkészek a dolgok eddigi rendjét megszüntető állami beavatkozás következtében estek el. Amely anyagi kárt az állam okozott, annak megtérítése alól az állam magát ki nem vonhatja. 5. S. lelkészeink az életbe kilépéskor 12 évi tanulmányozás és ezáltal igényelt nagy költekezés után 200 kor. díjazásban részesülnek most. Ez oly tény, amelyet vonatkozásaiban részletesen illusztrálni teljesen fölösleges. Erdeke a felekezetnek, de érdeke az államnak is, hogy kellő tudományos képzettséggel bíró, tehát a dolgokat magasabb szellemi s erkölcsi szempontból tekintő egyének közvetlen befolyása s irányítása mellett történjék a népélet egészséges továbbfejlesztése. Azonban ez maga után vonja ftz e pályára lépőknek a gyakorlati működés megkezdésekor oly díjazásban részesülését, hogy amiatt pirulni, a pályától visszariadni ok ne legyen. E rövid vázlatból is tisztán látható, hogy e. kerületünk előterjesztésének elfogadása eminenter állami érdek, tehát valósulása elé jó reménységgel tekint. Hitelesíttetett Pápán, 1900. szeptember 27. Tisza Kálmán fogondnok. Antal Gábor ev. ref. püspök. Jegyzette: Németh István ker. aljegyző.