Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. szeptember - Oldalszámok - 8

_ 8 — Es mert nera lehet tíigadni, hogy a szegénység nagy támaszt nyújt a csábitóknak, igyekezzünk, különösen az egyházi elöljáróságok utján, minden eró'vel oda törekedni, hogy híveinknek néhol alig elbírható egyházi adóját leszállítsuk. Ha ezt megteszszük, meggyőződésem, hogy minden veszély közül egyházunk diadalmasan fog kiemelkedni. Ezt hiszem, ezt óhajtom, ezért imádkozom a mi mindenható Istenünkhöz. Ennek elmondása után üdvözlöm a tisztelt jelenlevó'ket és a mai ülést megnyitottnak nyilvánítom. miután a gyűlés határozatképes, az ülést megnyitja, s a jegyzőkönyv vezetésével Molnár Béla főjegyzó't, a tárgyak ismertetésével az illető szakreferenseket bizza meg. Az elnöki megnyitó elhangzása után püspök ur a következő indítványt terjeszti elő: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Egyházkerületünk nagyméltóságú főgondnokának, a mi egyházkerületünk és az egész magyarhoni ev. ref. egyház bölcs vezérének szavai, melyekkel jelen közgyűlésünket megnyitotta, mély és maradandó nyomokat hagynak most is, mint mindig, mindnyájunk szivében. Minden alkalommal, amidőn ő szól, az önzetlen hazaszeretet és egyház iránti igaz hűség igéi nyilatkoznak meg az ő ajakain, amely két nagy és nemes érzelmet csak ritkán láthatjuk oly szép összhangzatban egyesülve, világos öntudattá és erős meggyőződéssé érlelődve a közpálya férfiainál, mint ő nála. De éppen azért, valahányszor szavát halljuk vagy olvassuk, mindig erősödik bennünk az a tudat, hogy a legnagyobb hálával tartozunk a jó Istennek úgyis mint hazafiak, úgyis mint ev. ref. egyházunknak hivei, hogy adott nekünk ő benne, éppen a jelen, sok átalakulásokkal és küzdelmekkel teljes korban olyan vezért, akinek szavát milliók nemcsak meghallják, hanem meg is hallgatják egyházunk határain kívül és belül, egyrészt azon tiszteletnél fogva, amelyet az ő nyilt, egyenes, tiszta, puritán jellemével kiérdemelt, másrészt azon nagy igazságoknál fogva, amelyek az ő szavában minden szélsőségek és túlzásoktól menten, de mégis őszintén és világosan kimondva mindig foglaltatnak.