Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. szeptember - Oldalszámok - 9

— 9 — Protestáns elődeink bölcseségét, ép érzékét, a helyesen értelmezett szabadság biztosítására szolgáló eszközök megválasztásában való gyakorlatiasságát akkor látjuk feltűnni a maga teljességében önkormányzatunkat illetőleg, amidőn mélyen tisztelt és szeretett főgondnok urunk ő nagyméltósága vezetése alatt gyülekezünk össze, hogy az egyház ügyeiről tanácskozzunk. Mert ilyenkor győződhetünk meg legjobban arról, micsoda erő rejlik egyházunkra azon a magyar protestáns egyház önkormányzatában alapul lefektetett elvben, hogy a kormányzat minden fokozatán a közbizalom egyházi és világi férfiakat egyenlően állit a törvény végrehajtóiul és az egyház jogai, közjava és érdeke őreiül. Ezen elv keresztülvitele azonban csak ugy lehet áldást hozó és termékeny egyházunkra nézve, ha találunk egyházunk hivei között oly világi férfiakat, akik az egyház ügyei iránt melegen érdeklődve, nem sajnálnak időt, munkás fáradságot, hogy az egyházi életnek ugy nagyobb és jelentékenyebb, mint sokszor kicsinyesnek látszó ügyeivel jóakaratulag foglalkozzanak s magas állásukban is az egyház közügyei iránti érdeklődésben másoknak például szolgáljanak. Nagyméltóságú főgondnok urunk ily buzgó odaadással szolgálta a mi egyházkerületünk és egyetemes magyar egyházunk ügyét kora ifjúságától fogva, de különösen azon 32 év óta, amióta őt a dunántuli ev. ref. egyházkerület főgondnoki székében tisztelni szerencsénk van, mert kivette részét nemcsak a vezetésből, hanem a komoly munkából is. Igaz öröm és az isteni gondviselés iránti hálaérzet tölti el azért mindnyájunk szivét, amidőn ma illő, sőt kötelesség arra gondolnunk, hogy nagyérdemű főgondnok urunk a folyó év deczember havában tölti be a hazára és az egyházra áldásos életének 70-ik évét és hogy a mindenható Isten az ő kegyelméből és jóakaratából őtet testi-lelki erejének s közhasznú munkabírásának teljességében eddig megtartotta. Lehetetlen, hogy a mi egyházkerületünk, amelynek az ő főgondnoki működése századokon keresztül dicsekedését fogja képezni, iránta mélyen érzett tiszteletének, hálájának és szeretetének kifejezést ne adjon. A jelen alkalmat találtam azért legillőbbnek egyházkerületünk közönsége ezen érzelmeinek ezen előzetes, bár nem szokatlan módon való kifejezésére, mert egyházkerületünk egy évben csak egyszer, legfeljebb kétszer tartván