Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1900

1900. szeptember - Oldalszámok - 7

- 7 — avatkozni, kötelessége közbe lépni, mert hiszen annak egyik legszentebb feladata a felekezetek közti békét ez országban megvédeni! Azonban, midőn ezen ultramontán törekvésekkel szemben állást foglalunk, nagyon vigyáznunk kell arra, hogy senki se hihesse, hogy mi általában a katholiczizmus és katholikus honpolgáraink ellenében foglaltunk állást. Hiszen a történelem tanusitja, hogy századokon keresztül a mi egyházunk életének is, de ezáltal a magyar állam biztonságának kivívásában mindig együtt működtünk. Régebben is voltak ultramontánok, voltak, kik felekezetünket is üldözték és a történelem tanusitja ismét, hogy még a békésebb időben is, ugy 1790—91-ben, mint a negyvenes évek törvényhozásában azt, hogy a békekötéseken nyugvó jogaink, ha nem is teljességben, de oly mértékben valóban életbe léptek, ami elég volt egyházunk fenmaradására és felvirágzására, saját buzgalmunkon kivül jó katholikus, de nem ultramontán hazafi társainknak köszönhetjük. Sőt. a legutóbbi időben is, midőn az abszolút hatalom önkormányzati jogaink megsemmisítése utján akarta egyházunkat, ha nem is talán megsemmisíteni, de megbénítani, hitfeleinknek ez országban mindenütt kifejtett, igazán bámulatra méltó lelkesedésén és áldozatkészségén kivül éppen annak is köszönhetjük, hogy a bajoktól megmenekültünk, mert katholikus, jó hazafi polgártársaink mellettünk állottak. Ha valaha, ugy most szükség van arra, nemcsak felekezetünkért, de talán még inkább hazánkéit, amely aztán felekezeti különbség nélkül mindnyájunknak közös érdeke, hogy a mostani sötét áramlatokkal szembe álljunk és igy azoknak terjedését mentül előbb teljesen megakadályozzuk. A jelzett jelenetek szomorúak, de mégis azt mondom ma is, a főveszedelem ránk nézve nem ezektől jöhet. A legnagyobb veszedelem az, ami törvénynyel meg nem foghatólag, a nyugalom örve alatt azáltal történik, ha igyekeznek hittársainkat elcsábítani. Ez ellen már csak mi magunk védelmezhetjük magunkat. Ne vitatkozzunk folyvást a felett, mi az a belraissio, hanem életbe kell léptetni, tegyünk meg mindent, amit tenni lehet ezen fogalom alatt. Tegye meg kötelességét a lelkész, a presbyter az egyes egyházban, az egyházi testületek fejei pedig tegyék meg liasonlólag azt, amit az ő látogatásuk alkalmával megtehetnek.