Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 86

— 86 — kozólag megkötendő szerződésbe fölvenni azt az intézkedést, hogy minden egyházmegyében legyen egy, úgynevezett ügykezelő, a kinek kezén mennének át az egyházmegyéjükben kötött összes biztositási ügyek és igy ezek lennének — ugyszólva — az egyházmegyék főügynökei, pontos bekivánói és a társulathoz beküldői az azon egyházmegyéből esedékes minden illetékeknek; de viszont ezeknek pontos ellenőrei is, ugy, hogy ezek szorgalmaznák s mintegy biztosítanák a dijak rendes befizetését s ezek számadásai — összevetve a társulat e czélra külön vezetett számláival — adnák a legmegnyugtatóbb kimutatást arra nézve, hogy az esedékes jutalék, a kerület részére, épen annyi, a mennyi kimutatva van. Ezért a nem kevés munkáért kívánta a ker. bizottság az em. ügyvivőt, az általa beküldött dijak 5°/

0-al honoráltatni, azon a százalékon fölül, a mi már a kerület részére szerződésileg kikötve van. — Ez iránt azonban — bár a nyomtatványokat a társulat ingyen adni, a többiektől megkülönböztető jegygyei elláttatni kész, valamint számláit ő is márczius végéig bezárni hajlandó -- a memorandumban bizonyos aggályok vannak kifejezve és pedig ugy látszik, hogy nemcsak a társulattól még kivánt 5°/

0 jutalék képezi a fő akadályt ezen intézménynek elfogadásában, hanem inkább azon körülmény, hogy ennek természetével a mélyen tisztelt társaság nincs tisztában. A kerületi bizottság szívesen körvonalozza azt, hogy ezen intézménynyel mit akar elérni. Azt akarja, hogy a dijak minden biztosítás után rendesen és pontosan befolyjanak; hogy a befolyt biztositási dijak s az ezekből visszajáró hátralékok pontosan ellenőriztessenek ; hogy a már meglevő biztosításokhoz mindig ujabb és ujabb biztositások sorakozzanak s igy a kerületnek is szaporodjék jövödelme, de a társulat bevételei is, ehhez mért fokozatban növekedjenek. Ugy hisszük, mindezt a mélyen tisztelt társulat is / akarja. Es a miket a bizottság akar, azért véli azokat az em. ügykezelők utján elérhetni, mivel nemcsak reméli, hanem bizonyosan tudja, hogy mindegyik egyházmegyében lehet találni, a tömeges biztosítás hasznait mindkét irányban felfogni tudó, azért lelkesülő olyan lelkészeket, a kik íigykezelőkül alkalmaztatván, nem ímmelámmal ; nem a sempontig leszálló buzgósággal (ha ugyan még ez is nevezhető annak), hanem igazi energiával, melynek erőt az ügy iránt való szeretet kölcsönöz ; nem pontatlansággal, hanem azzal