Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1899

1899. szeptember - Oldalszámok - 87

— 87 — a hajszálig menő pontossággal, mely inkább agyon fárasztja magát, mintsem bármely dolgot tökéletlen módon végezzen, fognak hozzá a munkához s eredményesen is fogják azt végezni, a mit — fájdalom — nem mindm lelkészró'l lehet elmondani, mivel a lelki ajándékok különfélék is, különböző mértékűek is. De különösen sokat remél a bizottság az egyházmegyei ügykezelőktől — a kiknek számát a nagyobb egyházmegyékben szaporithatni is véli, oly módon, hogy itt minden 15—20 gyülekezetnek lehetne egy-egy ügyvivője — abban az irányban, hogy reméli tőlük azt az ügy buzgóságot, miszerint a körükbe osztott gyülekezetekre — azok körében megjelenve — lelkesitőleg ugy hatnak, hogy a tömeges biztosítás, kerületi kapcsolatban, mind nagyobb mérvben megkedveltessék, előmozdítván ebbeli munkájukat a kerületnek azon tervbe vett s mindenesetre megvalósitandó szándéka, hogy a gyülekezetek tagjaitól kikerült biztositások után esedékes dijakból, a kerület részére visszajutó hányad egy bizonyos részét a gyülekezeteknek felajánlja s határozatilag biztositja, tehát azok részére eleinte csak cseppekben mutatkozó, később mindig bővebben folydogáló jövödelemforrást nyit meg. Hogy azonban arról, miszerint ez az intézmény csakugyan ugy válik-e be, a hogyan azt a bizottság reméli, meggyőződést lehessen meríteni: óhajtandónak tartja — bár a most fennálló szerződésben nem foglaltatik — hogy a most folyó tiz évnek még hátralevő éveiben 1900-dik évi januártól kezdve, kipróbáltassék s e czélból életbeléptettessék. Nagyságos Lenk Sándor ur mindezen, az ügykezelőket illető előterjesztésekre akként kegyeskedett nyilatkozni, hogy a társulatnak nagyméltóságú, magyarországi osztályvezetője az erre illetékes szakközegekkel azokat megfontolás alá veendi. c) Az avulási százalékra vonatkozó bizottsági jkönyvnek kívánsága elejtendőnek találtatott, mivel a fennálló szerződés 9-ik pontja ez iránt megnyugtatólag intézkedik. d) A társulatnak a memorandumban foglalt azon kívánságát illetőleg, hogy számláit — mivel a lelkészek, kiknek nevére azok vezetve vannak, többször helyet változtatnak s igy zavarok fordulnak elő — egyházközség elöljáróságának nevére vezettesse, az a nézete a kerületi bizottságnak, hogy azok, az egyes lelkészek