Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. március - Oldalszámok - m01_15

tanítok fizetését, a kiknek oklevelük nincs, épen nem egészíti ki. Sőt némi óvás is foglaltatnék ez intézkedésben azon bekövetkezhető esetre nézve, ha a nazarénusok, baptisták megfelelő képzettséggel nem bíró vezetői fizetéskiegészités követeléssel állanának elő. Nagyon óhajtandó és szükséges volna, hogy a törvényjavaslat ezen irányban megváltoztattassák és ez által a javaslatnak azon általában kedvetlenül fogadott rendelkezése, hogy a nem magyar egyházaknaknak, összeségükben számítva, sokkal nagyokb összegű segélyt helyez kilátásba, mint a magyar protestáns egyháznak, részben a magyarság érdekének megfelelőleg alakíttatnék ár. A harmadik kifogás a törvényjavaslat ellen, hogy egyházi önkormányzatunkat egyik vagy másik intézkedésével sérti. Nem szégyenlem kimondani, hogy ha a törvényjavaslatot ezen oldalról vizsgálom, ev. ref. felekezeti felfogásom mellett nem kevesebb erélylyel szollal meg a hazafias érzelem és nem tudok dönteni egy szakasz értéke felett addig, mig meg nem nézem azt, hogy annak megváltoztatása nem volna-e hátrányos a magyar haza és magyar nemzetiség érdekére. Nagy jogsérelemnek tartják az önkormányzatra nézve, kétségtelen, sokan például a javaslat 9. §-ában foglalt azon intézkedést, hogy «ha a felekezeti hatóság fegyelmi határozata az illető lelkészt a (a miniszter által emelt) panasz alapos volta daczára állásában meghagyja a vallás és közoktatási miniszternek jogában áll a rendelkezésre á 'ó adatok alapján a kiegészítési összeget az ilyen lelkésztől megv mi.» És mégis, ha a javaslathoz szavam volna, jó lélekkel nem tudnám e §-t elejteni, mert nem akarom a magyar állam hatalmát soha abban a lealacsonyított helyzetben látni, hogy kényszerítve legyen segélyezni egy oláh vagy pánszláv lelkészt, a kit az általa tanúsított- államellenes magatartás miatt az államkormány részéről emelt panasz alapos volta daczára felmentett saját hason érzelmű és gondolkozású egyházi bírósága. Hiszen, ha a javaslat csak az ev. ref. egyház lelkészeiről szólna, meg vagyok győződve, az önkormányzattal szemben egészen más álláspontot foglalna el; de így, a mikor a javaslatban oly egyházak lelkészeinek segélyezéséről is van szó, a mely egyházak lelkészei közül némelyek tagadhatatlanul a magyar államnak nyilt ellenségei: valósággal bűnös könnyelműség volna, ha nem gondoskodnék a törvényhozás eszközről arra nézve, hogy az állam érdekét e téren