Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. március - Oldalszámok - m01_14

- 14 — nem akadályozta meg a jelen, a lelkészi fizetések kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat benyújtását: ugy mindezek együttvéve nem szolgálhatnak gátul és akadályul arra nézve, hogy, a mint az állam pénzügyei engedik, egyéb szükségeink fedezésére is adjon az állam rendelkQ^linkre anyagi Eszközöket. A Misik kifogás a segélyezés mérvére vonatkozik. Az egész protestáns egyház lelkészi kara a fizetésnek 800 frtra való kiegészítésére számított és azon kivül biztatta magát azzal, hogy valamint a tanitók részére azok fizetésének kiegészítésénél törvényben biztosított az állam még ötöd éves korpótlékot és valamint minden állami és törvényhatósági tisztviselőnél meg van a rangosztályban és fizetésben való emelkedés lehetősége: most midőn az állam vette kezébe a lelkészek fizetésének kiegészítését, a haza és nemzet ügye irányában annyi érdemet szerzett ev. ref. egyház lelkészi karát sem zárja ki ezen, a humanismus és a családi élettel járó szükségletemelkedés által teljesen indokolt előnyből. Azonban a javaslat szerint korpótlék tervbe véve nincs, a lelkészi fizetés is az első három évben csak 600 frtra s azután csak 9 év múlva egészíttetik ki 800 forintra. A javaslat ezen intézkedése sokakra méltán lehangoló és ha csak lehető, megváltoztatandó volna. Igaz, hogy a fizetésnek egyszerre 800 frtra emelése ellenében az hozatik fel, hogy az állampénztár ezen esetre azonnal igen nagy összeggel terheltetnék. De maga a miniszteri indokolás is megengedi, hogy ezen összeg az összeírás folytán bizonnyal tetemesen alább fog szállani és bizonyosan alább is száll, ugy, hogy az állam, ha e czélra például évi 1000000 forintot előirányoz, a 800 forintra való kiegészítést koczkázat nélkül megkezdhetné. Ezen összeggel pedig minden körülmények között rendelkezni kell a magyar államnak ezen fontos czélra. Csak megkönnyítené a 800 forintos minimalis fizetésnek azonnal való életbe léptetését, ha a törvényjavaslatból az 5. §. a mely a középtanodát és hittani intézetet nem végzett lelkésznek fizetés-kiegészitéséről szóll, egészen kihagyatnék. Meg volna ennek erkölcsi és közművelődési jó hatása is abban, hogy azon felekezetek, a melyeknek ilyen lelkészei vannak, igyekeznének, sőt kényszeríttetnének a lelkészképzés színvonalát magasabbra emelni. De megfelelne ez a jogi következetességnek is, a mennyiben az 1893. XXVI. t. c. azon