Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1898

1898. március - Oldalszámok - 53

- 53 — A végrendeleti hagyomány kezelése a végrendeleti végrehajtó jogkörébe egyátalán nem tartozván, vádlott lelkész urnák nem állott jogában a Szörényi birtok árát felvenni, annak kezelését a végrendelet világos szövege ellenére az istvándi-i ev. ref. egyháztól elvonni s jövödelmét saját belátása szerint felhasználni. A szörényi birtok á a a végrendelet szavai szerint az egyház által kezelendő Vincze Sámuel és Kovács Ágnes alapítványként hagyományoztatván, annak állaga örök időkre fentartandó lett volna s csak jövödelmét volt szabad a Il-od tanítói állás dijjazására évről évre felhasználni. Midőn tehát vádlott ezen alapítványt önhatalmúlag kezelte, jövödelmét a jogosult egyház megkérdezése nélkül — habár iskolai czélokra — felhasználta, sőt 4 -j. alatti számadása szerint magát az alapítványi tőkét is 2725 frt 17 kr erejéig elprédálta s ez által annak örök időkre való fentartását lehetetlenné téve, az istvándi-i ev. ref. egyházat az alapítvány nagyobb részétől megfosztotta: kezére jogellenesen jutott alapítványt hűtlenül kezelte. Megállapítható vádlott lelkész ellen azon bűnös cselekmény is, hogy ezen alapítványról 1897. évi május 9-ike előtt számadást nem vezetett, hogy az ügyiratoknál szereplő számadásait utólagosan, midőn a fegyelmi eljárás által szorítva volt, állította össze, s az alapítványi tőke jelentékenyebb részét nem gyümölcsöztette, hanem saját czéljaira használta, mert a püspöki hivatalhoz 1897. május 9-iki kelettel beadott és általa sajátkezüleg aláirt kimutatásában akként számol be, hogy a Yinczéué alap az ott 1—4 alatt foglalt tételek kifizetése után 3479 frtot tett ki, melyből iskolai beruházásokra s iskolatanitói díjfizetésekre kiadatott 2220 frt, kötvényeken elhelyezve van 1249 frt, de idŐKÖzi kamatokról és azok hova fordításáról említést se tesz, mert továbbá számadását az 1897. szept. 5-én foganatosított első vizsgálat alkalmával felmutatni s a, kérdéses alapítvány vagyonállagát meghatározni nem tudta, mert végre az I. vizsgálati iratok között 14 sz. a. s a Il-ik vizsgálati iratok között 4 •]. alatt csatolt, ezen egy alapítványra vonatkozó számadásának különösen a kamatozó tőkére s a kamat bevételekre vonatkozó részei egyátalán nem egyeznek meg. Ezen megállapítás helyes voltát bizonyítja azon ténykörülmény is, hogy vádlott számadásának fiz 1878/79, 1879/80, 1880/81,