Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1896

1896. március - Oldalszámok - 8

— 8 — S annál fokozottabb mérvben van arra ft. ur hivatva, mivel ft. püspök ur fiatal, munkabiró erejének kell kipótolni az elnöktársának előrehaladó korával együtt járó gyengeségeket is; s már csak e szempontból is kérnem kell Istent, hogy adjon ftisztelendóségednek erejéhez erőt a munkához, és áldást, kegyelmet nemes és nagy munkájára." Ezek után ft. püspök ur a következő székfoglaló beszédet mondotta: Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Hálával eltelve a Mindenható Isten iránt, a kinek mindenre kiterjedő gondviselésében bizodalmát helyeztetni, előre beláthatlan végzésén megnyugodni kötelessége és boldogsága a gyarló és tehetetlen halandónak, köszönetet mondva mindazoknak, a kiknek bizalma ós jóakarata a nem keresett és nem is reménylett megtiszteltetést, nekem sokak között a legkevésbbé érdemesnek juttatá; alázatos kérés intézéssel a szives támogatásért mindazokhoz, a kiknek hivatása és feladata egyházkerületünk ügyeit bölcsességükkel, buzgó tevékenységükkel vezérelni és előbbre vinni: ioglalom el a dunántúli ev. ref. egyházkerületben a püspöki állást és azzal együtt ezen közgyűlésben a társelnöki széket, a melyre az ezen kerületbe tartozó gyülekezetek többségének alkotmányos és törvényes szavazatában kifejezett bizalma által elhivattam, ós a melylyol járó kötelességek hűséges és pontos teljesitésére Isten ós a jelenlevő gyülekezet szine előtt az esküt letettem. Ámbár magam ismerem, magam érzem legjobban, az előttem megnyilt munkatér nagyságához, fontosságához ós jelentőségéhez mérve, erőm gyengeségét, tehetségem csekélységét; ámbár megvagyok győződve, hogy azon csekély érdemet, a melyet talán eddig szereztem és alig számba vehető szolgálatot, a melyet eddig anyaszentegyházamnak mint tanár ós ogyszerü lelkész tettem, nagyitva tüntette fel a tanitványok szivében egykori tanárjuk iránt élő, s különben általam nagyrabecsült hálás emlékezet és őszinte baráti ragaszkodás azok előtt, a kik az egyházkerület ügyeinek vezetését ezek folytán mégis az én gyakorlatlan kezeimre bizni magukat indittatva érezték: ámbár jól tudom, ós előre látom, mily ne-