Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1896

1896. március - Oldalszámok - 9

- 9 — hóz lesz megfelelnem a hivatalos működésemhez kötött várakozásnak akkor, a midőn az Isten által oly kiváló tehetségekkel, mély belátással, elragadó ékesszólással, apostoli buzgósággal, jézusi szelídséggel, emberfeletti önmegtagadással megáldott férfiúnak, a minő Istenben boldogult és mindnyájunk által méltán megsiratott nagynevű elődöm Pap Gábor volt, helyét kell elfoglalnom: mégsem éreztem magam feljogosítva arra, hogy a közbizalom nyilvánulása elől kitérjek, hivása elől visszavonuljak. Meggátolt ebben egyrészről a kötelességérzet, a mely eddig lefolyt életem minden idejében arra indított, hogy azt a munkát, a melyet a közbizalom vár tőlem, megtenni ne vonakodjam, azt a megbízatást, a melyet a közbizalom ruház rám, vissza ne utasítsam; meggátolt más részről az Isten kegyelmébe és jóságába vetett erős bizodalom, a mely azt hangoztatja belsőmben, hogy a Mindenható sokszor az erőtelenekben dicsőíti meg az ő erejét ós igazolja az irás szavait, hogy nem a gyorsaké a futás és nem az erőseké a diadal. Ezen belső szózat sugallatára hallgatva és ezen feltevésben fogadom el a főtiszteletü egyházkerület kezéből a megtisztelő, de nagy teherrel és felelőséggel járó megbízatást. Arról biztosithatom a főtiszteletü egyházkerületet, hogy a jóakarat nem fog bennem hiányozni arra nézve, hogy a rám bízottakban híven sáfárkodjam, az egyház jogait bárhonnan jövő támadások ellen megvédeni igyekezzem, az egyház anyagi és szellemi jólétének emelése érdekében mindent, a mi gyenge erőmtől, tehetségemtől telik, megtegyek. A közbizalom elsővé tett egyenrangú tiszttársaim között. Elfogadom a bizalmat azon értelemben, a mint az én Uram a Jézus az ő tanítványainak meghagyta, hogy: a ki közületek első akar lenni, legyen az mindeneknek szolgája. Elől akarok járni szolgatársaim előtt azon az uton, legyen az darabos, vagy tövisekkel teljes, a mely magyar reformált egyházunk és imádott magyar hazánk jólétének, virágzásának, boldogulásának emelkedéséhez vezet; do soha sem térek azon útra, a melyet e tekintetben tévesnek, tekervényesnek látok, vagy a melynek kiindulási pontjára egyházi törvényünk, állami jogrendünk, vagy hazánk közérdeke tilalomfát állított fel, bármily kényei-