Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1895

1895. szeptember - Oldalszámok - 6

_ 8 Indítványok. a) A mezőföldi e. megye 1995. évi julius 9 — 10. napjain tartott gyűlése jegyzőkönyvónok 43. p. a határozatából következő inditványt terjeszt fel az egyli. ker. gyűlésre: „Miután sok helyen a szorgalmi időszak be nem tartatott s a körlelkészek — vizsgálatuk alkalmával — 6 osztályt nem találtak, mint Kis-Kovácsin, Berhidán, Fülén, Ladányban, Szentmihályon, Kalózon, Szentgyörgyön, Csákberényen, általában az almási körben, az iskoláztatás nagyobbrészben hiányos volt: ennélfogva tisztelottel indítványozza a tanügyi bizottság, hogy a szorgalmi időszak szállíttassák le 9 hónapra, mely inditványt az egyházmegye javaslatként terjesszen fel az egyházkerületre, ekkor aztán fegyelmi eljárás terhe alatt kötelezze a gyerm* keket a szorgalmi időnek betartására. Továbbbá köztudomás szerint a Ker. Kis-Káté az egyh. kerületi tanterv szerint annyira meg van nyirbálva, hogy annak tanítása fájdalmasan hat a vallásosságra, kéri a tanügyi bizottság az egyh. megyét, hogy addig is mig i'ij tankönyv nem készül, állitsa vissza a régi alakjában a Ker. Kis-Káté tanítását; ugyan ezt kéri a Zsoltárokra nézve is, hogy minden énekelhető Zsoltár és Dicséret be Icgj^en tanítva." Ez indítvány az egyh. ker. népisk. tanügyi bizottság — mint szakbizottságnak azzal adatik ki, hogy erről még a jelen gyűlésre véleményt adjon be. b) Az őrségi e megyei közgyűlés a lelkész és tanitó dijlevelek revisiója s a fizetések rendezése tárgyában benyújtott következő indítványt pártolólag terjeszti fel a gyűlésre: Ha az utóbbi idők mozgalmait figyelemmel kisérjük, azt tapasztaljuk, hogy a nemzet szellemi munkásait a hivatalnok osztályt érdeklőleg elismerésre méltó mozgalom indult meg. Azon szentirásbeli hely jogosultságát, hogy „a munkás méltó a maga bérére" mind jobban elismeri a lelkes közvélemény s minden téren, minden pályánál komoly törekvést látunk arra, hogy a közügy embereinek, a hivatalnok osztálynak existentiája minél biztosabb alapra legyen fektetve, sőt netán hátramaradó özvegye és árvái is méltányos elbánásban részesüljenek. A dicséretes mozgalomban, mint egy elfeledett gyermek, (9.)