Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1894

1894. szeptember - Oldalszámok - 33

— 33 — gyári munkás, amoly körülmény ismét előmozdítja a népesség költözködését; mivel az egyesekre kirótt egyházi közalap járandóságot eddig is az egyház közpénztára pótolta, — sőt nagy részben viselte is az egyesek helyett, az uj egyházi adó rendezése óletbolóptésónek pedig ez egyik feltételét képezi. Az ácsi ev. ref. egyház határozathozatalánál tekintetbe vette a törvény azon intentióját, hogy az 5 évi átlagos kivetés összege az évenkénti egyéni kivetés összegénél csekélyebb ne legyen, éppen azért ajánlott meg 75 frt átalányt, a legközelebb mult évben fizetett 65—72 frt helyett ós ezenkivül még beküldendi az egyház a közalap részére a reformatio-ünnepi erszónypónzt. Az ácsi gyülekezet ebbeli kórvényét az egyh. ker. gyűlésre, mint illetékes fórum elé terjeszti fel. A zsinat által megállapított kulcs figyelembe vételével uj kivetésre utasittatik, — jelontése a legközelebbi k.-gyülésre beváratván. 44. A tatai e. megye 1894. évi junius hó 5-én Tatában tartott k.-gyülóse jkönyvének (50 p. a. jóváhagyás ós megerősítés végett felterjeszti a tatai egyház 4 tanítójának dijlapjait 2—2 példányban. Minthogy az újonnan kiállított dijlapok a helyi tanítók javadalmának emelkedését tüntetik fel: ezennel jóváhagyatnak ós megerősíttetnek. 45. A tatati e. megyei gyül. j. k. határozatban jelenti, hogy az 1893. évi ker. gyűlés j.-könyvének 104. p. a. nyert utasítás értelmében megkereste Horváth Géza e. ker. ügyész urat az iránt, hogy szíveskedjék az e. kerületi közpénztár nála levő ügyeinek állásáról jelentését elkészíteni s a felől az e. k. közgyűlést értesíteni. Tudomásul vétetik. 46. Horváth Géza e. ker. ügyész ur f. évi julius hó 1-ón kelt s az esperesi hivatal megkeresésére adott válaszában tudatja, hogy a pápai főiskolai jogtanszókra tett alapítványokból általa behajtott összegekről szóló számadását az 1893. évi szeptember hó 20-án tartott e. ker. gyűlés 177. sz. határozatához képest, az abban kitűzött határidón belül az e. kerületi ós főiskolai gazd. tanácshoz iutézett jelentése kapcsán 1893. (±3—4ü) 3