Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. április - Oldalszámok - m01_40

XL tántorithatlanul ragaszkodásra, hithűségre, a központon megjelenésre, az ott, főleg sátoros ünnepeken megtartatni szokott isteni tiszteletben való részvételre buzdította. Vajha sok ily buzgó taggal áldaná meg az Isten magyarországi ev. ref. egyházunkat, s általuk a kövekből is fiakat teremtene Ábrahámnak! Óhajtandó, hogy lelkészeink kiváló gondot fordítsanak arra, mikép oktattatnak tanköteleseink egyházunk hitelveiben, s a konfirmátióra előkészítő vallásos oktatást, a törvény rendelkezése szerint maguk teljesítsék, mert városokban az áttérők többnyire falukról bejött lakók, kiknek kikérdezésekor önmagam is sajnosan győződtem meg a felől, hogy nemcsak egyházunk hitelveit nem ismerik, de egyáltalában hiányzik náluk minden vallásos ismeret, s őszintén bevallották, hogy konfirmatiói oktatásban soha sem részesültek, konfirmálva nem voltak, ami annak bizonyítéka, hogy falusi iskoláinkban nemcsak vezetve, de ellenőrizve sincs lelkészeink által minden helységben a növendékeknek valláserkölcsi oktatása, s részben ennek tulajdonitható, hogy egyesek kitérnek egyházunkból, főleg ha a kitérésért anyagi jutalomban részesülnek. Egyháztársadalmi helyzet. Lelkészek, tanítók és presby terek, gyülekezeteink nagyobb részében híven, lélekismeretesen teljesitik kötelességeiket, s őrködnek a felett is, hogy a béke meg ne zavartassák, hogy az egyházak ugy szellemileg a valláserkölcsi életben, mint anyagilag is előre menjenek. Ott, hol a lelkész az, aminek lennie kell, gyülekezete tagjainak bölcsen vezérlő édes attyja, hol nem hatalomszóval akar uralkodni a Krisztus örökségén, hanem szellemi fölényével, áldón ható, s hőn szerető nemes szivével, jó lelkével vivja ki magának a köztiszteletet és szeretetet . . . hol a tanítókat nem szállta meg az independentismusnak veszélyes szelleme, nem törekednek az egyháztól elszakadásra és hibás felfogásuk szerint csakis igy elérhető függetlenségre, a hol érzik, hogy kötelezettségük is van az egyház iránt, a melynek javaiban részesülnek, s mely őket saját érdekei szolgálatáért, nem pedig azért dijazza, hogy ellene folytassanak üdvtelen harezot, s épen azért lelkészeikkel