Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. április - Oldalszámok - m01_41

XLI testvérileg kezet fogva követnek el mindent, hogy az egyházat kősziklái erős alapra helyezzék, s azt, — mint a közszabadságnak is egyik erős várát — bárhonnan jöhető támadások ellen megvédelmezzék ott hol a presbyterek nemcsak névvel, hanem tényleg is előljárnak mindenben, a mi szép jó ós nemes, s jó példájuk által buzdítják a gyülekezeti tagokat vallásosságra, erkölcsiségre, az egyházaknak anyagi erőben is emellietéseórt áldozatkészségre: az előrehaladásnak örvendeztető, s bámulatot keltő jeleivel találkozunk. — Önmegtagadással hozzák meg áldozataikat az egyházi és iskolai ügyek oltárára. —- Egy helyen őrletés, közmunka válalás, önmegadóztatás által teremtik eló azon összeget, mely mulhatlanul megkivántatik, hogy a szükségletek fedezhetők, a rongált középületek kijavithatók, a tarthatatlanok helyett ujak emelhetők legyenek. Ha azt akarjuk, hogy egyházunk rendületlenül fennálljon, hogy mint eddig daczolt a nehéz századok viharaival, ugy most is visszaverhesse azon rohamokat, melyeket korunkban is több oldalról intéznek, s a közel jövőben még fokozottabb mértékben fognak intézni ellene: a lelkészeknek kell oly fényoszlopként ragyogni a gyülekezet előtt, hogy azok is látván jó cselekedeteiket, felbuzduljanak a nemes példának követésére. — A lelkészeknek kell jó példát mutatniok a törvényes felsősóg iránti tiszteletben, s egyházi törvényeiken nyugvó intézkedéseiken megnyugvásban, azok iránti engedelmességben is, s nem soha oly eljárást követniök, — a minőt fájdalom! több lelkész — még pedig eljárása lehető, visszás következményeire gondolás nélkül követ, kik felsőbbjeikről tiszteletlenül nyilatkoznak, s azok törvényes rendeleteinek nem engedelmeskednek, hanem ellenök még izgatnak is, sőt izgatnak, lázítanak még a kerület határozatai ellen is, a helyett, hogy ha azt jónak nem tartják, szabályszerüleg eljárva tennék meg az azok megváltoztathatásáért szükségelt lépéseket. Vannak lelkészek kik egyik esperesi jelentésből is láthatólag, azon egyházi kormányzókat, kik a közjóért gyakran az éjt is napallá változtatva fáradoznak és munkálkodnak, a helyett hogy gyámolitanák a nehéz munkában, inkább akadá-