Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _13

— 13 — hidegek és közönbösek azon egyház iránt, melyért hitbuzgó őseik nehéz — viharos — a lelki erőt és hithüséget próbára tevő időkben vagyonukat, vérőket, sőt életőket is készek voltak feláldozni. Azok a nehéz idők elmultak; Istené legyen érette a hála, csak voltak, nincsenek többé. De a jelek, melyek nem csak hazánkban, hanem európaszerte mutatkoznak, a retrográd irányzatnak látható jelei arra intenek, hogy vigyázzunk; mert megújulhatnak. Korunkban is, habár más, de nem kevésbbé veszélyes —, és ha hitsorsaink a tétlenség ós közönbe ,ség szenderébő] föl nem rázatnak, egyházunkra nézve könnyen végzetessé válható fegyverekkel folytatattik a küzdelem, melylyel szemben a szabadság ós emberi haladás minden hő keblű barátjának a védekezés szent kötelessége. Azért tekintjük mi nagy Istenáldásnak, drága kincsünknek az oly vezérférfiakat, kik lelki Sión unkát védve, folyton őrt állanak, kik áldó tevékenységökkel eltompítják az ellenünk irányzott fegyvereknek élét, kik éberségükkel megakadályozzák, hogy az éjjel eljöhető ellenség alva ne találja az őrizőket, kik tiszteletben tartják a testvér felekezetek és vallások jogait, de hasonló jogtiszteletet követelnek egyházunk részére is, s erélyesen megvédelmezik bár honnan jöhető támadások ellen, s az ily férfiak elismerése, velők szemközt a hálaérzettnek külsőleg is nyilvánítása teremt uj meg uj bajnokokat egyházunk jogainak megvédelmezésére. Szeretve tisztelt főgondnokunk! Egyházkerületünkben fényes érdemeid hálás elismerésre találtak. — Örömünnepünkön még politikai ellenfeleid is leteszik a fegyvert s az egyházi kormányzónak léleknagysága — a nemzetnek anyagi és szellemi erősödését előmozdító működése előtt tisztelettel hajolnak meg. Örömünkben osztoznak nemcsak a többi reform, egyházkerületek, hanem osztozik minden magyar ember, osztozik az ágostai hitvalló evangelicus egyház is. Es ez igen természetes. A két protestáns egyház igen közel áll egymáshoz. Egy és ugyan azon törzsökből kinőtt két ágat képezünk mi, melyek bár — közös hátrányunkra — egymástól külön váltak, de közös előnyünkre, az idő folyamában, lombjaik egymásra borultak és testvérileg ölelkeznek. Egy az alap, a melyen állunk, a józan ész és a szentírás. — Egy és közös a fő hitezikk, a (1)