Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _14

— 14 — hit által való megigazulás. Egy a törekvés: a gondolat és lélekismeret szabadságának biztosítása. Hazánkban egy még a szervezet is. Közösek voltak a múltban örömeink és szenvedéseink. Közös a jelenben védekezésünk. Közösek a jövőre vonatkozó reményeink is. Ágostai hitv. ev. testvéreink itteni szives megjelenésök által testvéri érzületüknek adták fényes bizonyságát. Fogadják érette szivből fakadó köszönetünket. De fogadják ugyan ezt mind azon testületek — melyek küldöttségileg képviseltették itt magokat s azon egyesek, kiket szivük érzelme vezérelt ide. Fogadják köszönetünket azért, hog}

? velünk együtt tisztelték meg a haza és az egyház azon nagy fiát, a ki közvetlenül ugyan a mienk, de közvetve az övék is, mert Tisza Kálmán az egész hazáé Szeretve tisztelt főgondnokunk! Szivednek sok és nemes érzelme között két fő és uralkodó érzés van : a hazának és az egyháznak hő szeretete. Ha jönne oly idő, midőn a haza és az egyház között kellene választonod — de ez lehetetlen, mert egyházunk érdekei a mint eddig nem jöttek, ugy sohasem is jöhetnek ellentétbe ós összeütközésbe a haza érdekeivel — de ha még is választanod kellene a kettő között, Te okvetlenül a hazát választanád, mert a hit örök igazságait diadalra juttatja az előre haladó kornak szelleme de ha a nemzet meghalt. ha a haza elveszett, azt netn támasztja fel, nem adja vissza többé soha semmi hatalom. — Nagy nevű őseidtől örökölted — mint legértékesebb hagyományt — hazádnak, nemzetednek, a szabadságnak és felvilágosodásnak lángoló s áldozatra hevitő szeretetét, átültetted ezeket gyermekeid szivébe és lelkébe is oly erősen, hogy jöhető nehéz idők viharai sem fogják azokat onnan kitéphetni. Tartson meg Téged az Isten évek hosszú során át, töretlen testi ós lelki erőben magyar hazánknak s ev. ref. keresztyén egyházunknak. Tartsa meg angyali jóságú nődet, ki veled együtt érez, együtt gondolkozik s a keserűség kelyhét — melyet a nagyoknak ós dicsőknek kell kiürítenie — mindig megédesítette. Tartsa meg nagy reményű gyermekeidet, kik közül István ugy a politikai, mint az egyházi téren szereplésével már is igazolta, hogy méltó fia a nagy atyának. — Harczold még sokáig azt a nemes harczot, (1)