Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _12

- 12 minden egyes tagjának arczárói sugárzik. Örömünnepe ez nem csak egyházunk összes tagjainak, hanem minden igaz magyar hazafinak is. De az öröm első sorban mégis egyház kerületünkké, mert a haza ügyei mellett a mi ügyeinknek bölcsen intézésére szenteltél legtöbb időt. Mi protestánsok szegények vagyunk, világ szerinti kincsek felett nem rendelkezünk, rólunk még az állam is megfelekezett akkor, mikor a közhasznú szolgálatokért a jutalmat osztogatta. Mi az érettünk önzetlenül fáradozó, javunkat munkáló nagyjainknak világ szerinti jutalmat nem adhatunk. De hogy ha tudnánk és ha akarnánk is adni, azt nemes lelked akkor sem fogadná el, mert a mit tettél, azt nem jutalomért, hanem hazádért és egyházadért tetted. Adjuk hát 3)Zt

? 81 mit adhatunk, s a mit elfogadhatsz, a mi áldó tevékenységednek erkölcsi értékét nem csak alá nem szállítja, hanem inkább emeli, adjuk igaz hálánk, tiszteletünk ós szeretettünknek örök zöld babérait. Irántad melegen érző szivünkben, irányodban örök hálára lekötelezett lelkünkben fagadtak e babérok, s bár nem oly fényesek és ragyogók, mint az a koszorú, melyet politikai téren szerepléseddel érdemeltél ki, de a fölött mégis van előnyük és ez az, hogy nincsenek töviseik. Nem csak nem kívántad ez ünnepélynek rendezését, hanem határozottan óhajtottad, hogy maradjon el, mert ismert szex'énységednél fogva abban, a mit mi érdemeid hosszú ós fényes sorozatának tekintünk, te nem láttál egyebet a szigorú kötelesség parancsainak teljesítésénél. De egyházkerületünk nem engedhette el ez ünnepélynek rendezését, mert érezte és tudta, hogy az érdemnek megtisztelése által önmagát is megtiszteli és a hála szent tartozását rójja le. A mely nemzet, egyház és testület nagyjaival szemben e tartozást le nem rójja, azok érdemeit el nem ismeri s éz elismerésnek külsőleg is kifejezést nem ad, az nem is méltó arra, hogy nagyjai legyenek, annak napjai meg vannak számlálva. Ellenben saját szebb jövőjének vet szilárd alapot, ha érette önzetlenül fáradozó kitűnőségeiben az érdemet elismeri és megtiszteli. Ez által másokat is felbuzdit arra, hogy a nagyok által adott szép példát követni igyekezzenek. S erre a buzdításra nagy szükség van és épen most, mikor oly sokan vannak már azok, kik (1)