Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _11

— 11 — kényesebb kérdések gordiusi csomóját élesen látó szellemednek Nagy Sándori kardjával vágtad ketté. A medréből kicsapott tanácskozás folyamát ügyesen — tapintató an vezetted viseza az eredeti mederbe. A legélesebb ellentéteket Salamoni bölcsességed ugy egyenlítette ki, hogy a küzdő felek a kiegyenlítésen megnyugodva) bölcsességed előtt meghajolva, tették le a fi gyvert. — Egyházkerületünk jegyzőkönyvei, egyházi- ós iskol ií ügyeinknek felvirágzása, a valláserkölcsi életnek, hitbuzgó-iágnak élénkülése ós emelkedése örökítik köztünk s utódainknál emlékezetedet. Egyházunknak veteményes kertjei, a protestáns szellemnek hordozói, a felvilágosodásnak fáklyavivői, a szabadságnak megvihatatlan erődei az alsó —, közép és főiskolák. Ezért fektettél nagy súlyt, ugy is mind főgondnok ugy is mint hazafi iskoláink virágzására. Hogy a csurgói algymnásium főgymnásiummá és az első sorban állók egyikévé nőtte ki magát, az kiválólag a te érdemed. Hogy egyházkerületünk a pápai középtanoda épületét az előre haladott kor és az országos törvény kívánalmainak megfelelőleg alakithatja át, ez nagybecsű közreműködésed eredménye. A rév-komáromi protestáns nőegylet neked és szép lelkű nődnek — ki „ha szenvedőknek arczain könyüket lát elömleni: szép lelkével s jó szivével siet letörleni" köszönheti azt, hogy fennállása biztosítva van, s a lefolyt tanévben is több mint nyolczvan tanköteles szegény gyermeket láthatott el részint öltözette], részint tankönyvekkel. Egyházi és iskolai életünknek nincsen olyan ága, a melyre őrködő figyelmed ki nem terjedne, a melyet hatalmas szellemednek áldó munkássága ne fejlesztett ós erősített volna. Ezért van irántad egyházkerületünk öröklő — soha meg nem szűnő — utódainknál is fennmaradó hálára lekötelezve. Erőm gyenge ahhoz, hogy kellően méltányolja sok oldalú érdemeidet, s találó színekkel rajzolja egyházkerületünk háláját, tiszteletünknek és szeretetünknek érzelmeit. Fölösleges munka is volna ez. Erdemeidet az egész nemzet elismeri s te'jes értékökben csak is az utókor lesz képes méltányolni. Örömünk az egyház (1)