Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1892

1892. szeptember - Oldalszámok - _9

— 9 — nek mondhatjuk. Ez örömünknek, bölcs kormányzónk érdemei elismerésének, iránta érzett, soha meg nem szűnő s utódainkra is át öröklő tiszteletünknek, szeretetünknek ós hálánknak adunk külsőleg is kifejezést ezen jubiláris ünnepély rendezése által. S kétszeres az ón örömöm, kit — mint elnöktársát, kinek gyengeségét az ő ereje támogatja, fogyatkozásait az ő bölcsesége pótolja — azzal tisztelt meg egyházkerületünk, hogy az ünnepély alkalmából üdvözöljem, s kerületünknek öröm és hálaérzelmeit tolmácsoljam. * * Szeretvetisztelt főgondnokunk! Fogadd kedvesen általad sokszorosan kiérdemelt hálánknak és örömérzelmeinknek küljelét, mely ez ünnepély rendezésében látható. Nem kitüntetési czólból rendeztük mi ezt, mert mint minden valódi Nagyot, ugy Téged is saját közhasznú tevékenységednek áldó eredményei tüntetnek ki, ezek emelnek föl a köztisztelet, szeretet és becsülésnek magas piadestáljára. Az sem volt czélunk, hogy ezen ünnepély által tegyük fényesebbé azt a glóriát, mely a haza, az egyház, a közszabadság ós a felvilágosodás körül szerzett érdemeiddel övez körül. Mint minden érdem, ugy a te érdemed is saját fényével ragyog, mi ezt fényesebbé, ragyogóbbá nem tehetjük, sőt abból sugárzik vissza a fény mi reánk is. Elismerésre sem számitottál, igazoltad ezt a közjó érdekében önzetlenül, nemesen folytatott ós siker által koszorúzott küzdelmeiddel, igazoltad akkor, mikor a népszerűség babérai helyett — melyekre már szert tettél s melyeket oly könnyű lett volna megtartanod — inkább nyúltál ott ós akkor, a hol ós a mikor hazádnak ós egyházadnak igaz java kivánta, a szent ügyért küzdőknek tövis koszorúja után, melylyel az alapjában jó, szivében nemes, de ingatag és könnyen tévútra vezethető nép rendszerint legjobb barátait, legnagyobb jóltevőit szokta megvórzeni. Jutalmadat ott kerested ós találtad föl, hol a nagy lelkek keresik ós találják: azon boldogító öntudatban, hogy szent ügyekért önzetlenül s áldozatra készen küzdöttól s a nagy lelked által kitűzött czél félé nemesen ó« (1)