Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1889
1889. március - Oldalszámok - 19
— 19 Horváth Mihály kerületi tanácsbirók püspök úrhoz intézett leveleikben tudatják, miszerint részint egészségi változás, részint fontos elfoglaltságaik miatt a gyűlésen meg nem jelenhetnek. A távol levők elmaradása sajnos tudomás vétel mellett igazoltatik. 46. Püspök ur Rudolf koronaherczeg O felségének végzetes elhalálozása alkalmából, székéből felemelkedve, fájdalomtól meghatottan előadja, miszerint a jelenvoltak minden tagja tudja: ki volt a korona örökös a magyar nemzetre nézve. Lángolón szerette ő az osztrák-magyar birodalom összes népeit, boldogságukat s jóllétüket szivén hordozta, de különösen szivén hordozta a mi magyar hazánk sorsát. Hisz élénk emlékezetben van még az a pillanat, midőn a trónörökös a budapesti országos kiállitáson, megnyitó beszédjében e szavakat hangoztatta: „Isten áldja magyar hazánkat!" Mint iró pedig azon volt, hogy a jeles Írókkal karöltve a külföld előtt is megismertesse hazánkat. Halála feletti fájdalmában az ország gyászünnepeket rendezett; városok, megyék, testületek jegyzőkönyvileg fejezték ki fájdalmukat s részvéttel járultak a mélyen megszomorított szülők és fájdalomba merült özvegy elé. A dunántúli ref. eh. kerület is érezte a mély fájdalmat, azonban még nem volt olyan helyzetben, hogy fájdalmának kifejezést adjon. Azonban a világi főgondnokkal egyetértőleg intézkedett, hogy a halál hírére a nyilvános épületekre a gyászlobogók kitüzessenek, a temetés napján az előadások az iskolákban szüneteljenek s hogy a gyász isteni tiszteletek megtartassanak. Ezen intézke-, désekre most utólag jóváhagyást kór. Egyúttal indítványozza hogy az egyházkerület jegyzőkönyvileg fejezze ki fájdalmát s hogy Ö felségeik a királyhoz, a királynéhoz, valamint Stefánia özv. trónörökösnéhez részvétirat intéztessék. A közgyűlés, fájó részvét mellett fennállva hallgatta püspök úr inditványát; azt egyhangúlag elfogadta s a felirat szerkesztésével Beöthy Zsigmond o. ker. vil. főjegyző urat bizza meg. 47. Püspök úr előadja, hogy bár néhánya polgárdii ügya*