Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1885

1885. június - Jegyzőkönyv

5 mind — ott ülést és szavazatot nyernek, az ultramontanismns győzelméről beszélni miként lehet? De mellőzve is ezt, ha a múltba tekintünk látni fogjuk, hogy majd minden lépés, melyet a magyar protestáns egyház a türetés szomorú útutján keresztül a jogegyenlőség felé tett, a r. kath. clerusnak — olykor még törvénybe is iktatott — ellenzése mellett történt, mig most főtisztviselői egy részének a főrendiházba belépése azon résztől is semmi elllenzésre nem talált. Azt hiszem senki sem tagadhatja, hogy szemben a múlttal ez a felvilágosodás szellemének erősbödését és nem gyengülését jelenti. De — tekintettel az elintézendő ügyek halmazára, nem veszem tovább igénybe a főtiszteletü közgyűlés idejét, hiszen a mit még mondhatnék épen úgy, mint a mit elmondtam, tudja és látja a főtiszteletü közgyűlés minden tagja ós épen ezért, midőn a főtiszteletü közgyűlés tagjait együtt és egyenkint tiszta szivből üdvözlöm, a közgyűlést azon erős hitben nyitom meg, hogy talán olykor eltérő nézet mellett, de mindig egyforma buzgalommal fogunk törekedni arra, hogy egyházaink és iskoláink javát felvirágzását munkáljuk. E fényes beszéd után püspök ur, következő üdvözlő szavakkal válaszolt: Nagymóltóságii Főgondnok Ur"! Egyházkerületünknek s a pápai ev. reform, főiskolának kettős örömünnepe van ma. Örülünk, hogy ha bár rövid időre is, de körünkben láthatjuk a kerületnek bölcs kormányzóját, ott a