Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 28

28 egyházat, iskolákat alapitottak, tudósokat képeztettek, vallásos könyveket irtak, vagy fordítottak magyar nyelvre — nemcsak áldozatot nem hoz, hanem az áldozattal fentartott lapokat sem járatja, egyházi és iskolai ügyeink vezetésétől, is visszavonja magát lemond azon jog élvezetéről, melyet az elődök harczolva vívtak ki a világi elem számára, s melynek elnyerhetéseért a rom. egyh. világi tagjai sovárognak. A világi elem volna hivatva arra, hogy a prot. egyházban a hierarchia képződését, presbyterialis egyházi kormányzatunknak papuralommá átalakulását megakadályozza, az emberiség javára a protestantizmus által kivivott előnyöket megvédelmezze, s én hiszem és óhajtom, hogy világi elemünk belátandja a hivatás nagyszerűségét, fölemelkedik annak magaslatára, tevékeny részt vesz, kitartólag vesz részt az egyház kormányzat ban, védelmére kel minden téren egyháza érdekeinek, jogainak s pártol mindent, a mi által a jogok megvédelmezhetők, az érdekek előmozdithatók, pártfogolja a vallásos Írókat s áldozathozatallal is előmozdítja a magyar prot. tudományos és népies irodalom felvirágzását. Egyházunk a lélekismeret szabadságát s az összes emberiséget átölelő Krisztusi szeretetet hirdeti. Ezek vannak zászlóinkra irva, ezek az a jel, melyben győzni fogunk. Amit hirdetünk annak a gyakorlati életben megtestesitése terén jó példával kell elöljárnunk Létjogunkat vesztjük el, saját halálos Ítéletünket írjuk alá ha elveinket megtagadjuk, ha zászlóinkról a szabadság és szeretet jelvényét letépjük. S fájdalom! köztünk is vannak egyes eltévelyedettek, akik ezt teszik, akik azon szégyenletes harcban, melyet a felvilágosodottnak nevezett XlX-ik század arculütésével hazánknak nem keresztyén polgárai ellen indítottak meg, azokhoz csatlakoztak, akiknek zászlajára a türelmetlenség van felírva, s így hűtlenek lettek saját lobogójukhoz, az ellenfél táborába mentek át. Ezek csak is, névvel protestánsok, mert valódi protestáns vallásos meggyőződéseért senkit sem üldöz, senkit el nem itél. Nem tagadhatja meg tetteivel azt soha, amit ajkaival hirdet, nem szövetkezik azokkal, akik nehéz időben az ő szabadsága ellen folytattak harczot, s kik ma is készek e harczot ellene is megindítani. Aki önszabadságát értéke szerint tudja megbecsülni az másokban is tiszteli s nem támadja meg soha a szabadságot. Az a prosestáns, aki támadja, tettleg igazolja, hogy nem közülünk való, hogy nem hatötta át Krisztus szelleme, mely a Krisztus által vetett alapon