Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1884

1884. június - Oldalszámok - 27

2 7 reánk nézve nemcsak felekezeti, hanem egyúttal nemzetségi ügy is, mert a mely pillanatban megszűnnek azok reformáltak lenni, ugyanabban meg van téve az első lépés arra is, hogy magyar nemzetiségükből kivetkezzenek. E diasporák számára a szétszórt hiveket egyesítő központokat kell teremtenünk, főfigyelmet fordítván a barsi, eőrsi drégelpalánki, és b. somogyi e. megyék diasporaira. Mult évi jelentésemben már jeleztem is a helyeket, melyeken mint központokon egyházat kellene alakittanunk körutazó lelkésszel, ki egyházunknak idegen felekezetek és nemzetiségek közt szétszórtan lakó tagjait a hitben erősítse ós megtartsa, gyermekeit oktassa, a szent sakramentomokat kiszolgáltassa, S mert Pozsony, Liptó, Zólyom megyékben és Szlavón Horvátországban szétszórt híveink épen a szórtság miatt az egyház alakítás nagy művét meg sem kezdhetik: az egyh. megyéknek kell megfeni a kezdeményező lépést, mint megtette a b. somogyi e. megye a brekinszka és daruvári egyházak alakításával, s a kerület által e. m. ajánlat alapján kijelelendő központokon szervezendő egyházaink megerösödéseig a Convent hatályos támogatását anyagi segélyét kell azok részére kieszközölnünk. Nagy hátránya egyházunknak az, hogy híveink egy részében nincs meg az az érdeklődés a vallásos tartalmú irodalom iránt, a mi meg volt az ősöknél. Vannak a nép számára szerkesztett vallás-erkölcsi tartalmú lapjaink, a biblia társulat ad ki magyar nyelven is és terjeszt ügynökei által vallás-erkölcsi tartalmú müveket, de hiányzik az a közönség, mely pártfogolja, járassa, megszerezze, ugy, hogy a kiadók anyagi áldozat hozatalára kénytelenek, bár az irók díj nélkül a szent ügy iránti érdeklődésből küldik be müveiket. Mily nagy kelendőségnek örvendenek rom. cath. testvéreinknél a Szt.-István társulat kiadványai! Mennyire elvannak azok terjedve a nép minden rétegében, a főranguak dísztermeiben s a szegénység rozzant gunyhóiban egyaránt. Igaz, hogy ott Maecenasok vannak, kik e czélra ezreket áldoznak, a Károlyiak, Czirákiak, Majlathok. Apponyiak, s a számos világi részről való tag versenyeznek az áldozathozatalban, hogy a vallásos nyomtatványok lehető olcsó áron s részben ingyen legyenek terjeszthetők a nép között. Ilynemű, csak is áldozathozatalban nyilvánuló beavatkozást az egyházi ügyekbe a világi elemnek a clerus is megenged. S a világi elem — melynek egyházi téren jogai nincsenek — mily örömmel hozza az áldozatot, mig a prot. világiak jelentékeny része — a kiknek ősei kezökben tollal és karddal védték az