Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 69

69 vendö időre a fennebbiek szerint biztosított intézkedési jogok mellett, más alkalmazása iskoláinkra lehetetlen, mint az, hogy a minden hazai iskolára törvényben megszabandó tantárgyakat a protestánsok is felvegyék; az, a mi ismételt feliratokban kiemeltetett: hogy az államnak joga van törvényben kijelölni a czélt, melyet az iskoláknak el kell érniök, tehát az adandó képzettség minimumát, de hogy ez mily módon és eszközök által éressék el, abba az állam nem avatkozik. Hogy az 1790 1 : 26. t. czikkben emiitett coordinatio literariae institutionis-nak más értelme a biztosított autonomia mellett nem lehet, mutatja a budai zsinatnak, melyen sokan voltak jelen az 1790/t-iki országgyűlés tagjai közül, következő jegyzőkönyvi tétele: „ha csak a nevelésre szükséges tudományoknak nemeit fogja az országos küldöttség meghatározni, azoknak pedig taníttatásuk módja, a szükséges könyveknek választása s egyéb ilyféle rendelkezések a mi hatalmunkban maradnak — a mint ez iránt az illető törvényczik kétkedni sem hagy — a szerint nekünk abból semmi sértésünk sem következik."' Igazolja ezt továbbá, az iskolai rendszer kidolgozásával megbízott emiitett küldöttségnek azon kívánsága is. hogy a prot. iskolák csak a tantárgyakra nézve alkalmazkodjanak a közoktatási rendszerhez. „Evangelicí autem augustanae et helveticae confessioni addicti, in iis, quae pure sunt literaria studiorum argumentis, huic normae sese conformare debeant.

1"

4 Biztos alapon és a tanügy tekintetében is kétségbevonhatlan autonómiánk e sérthellensége, elismertetett az 1843/4 országgyűlésen is, midőn az alsó tábla, a vallásügyben a főrendekhez intézett üzenetében azt nyilvánította, hogy a békekötések a közerkölcsiség paizsa alatt állanak, melyeknek tehát érvénye és kötelező volta, feliiláll az időnként változható politikai nézeteken és pártárnyalatok felfogásain. Tanügyi autonómiánk s a középiskolai ügy rendezésének kérdése, egyébkint önmagában is szoros és elválhallan kapcsolatban van a protestáns egyház életével, e kérdésnél a protestáns egyházak életéről és biztos fennmaradásáról van szó. Vannak hitfelekezetek, melyeknek vallási szabadságuk nem érintetik a középiskolák rendezése által, mig a magyarhoni prof. egyházak életfája gyökerében támadlatik meg, ha elvonatik tőle szabadsága éltető levegője. Mert bizonyára nem a puszta esetlegesség szüleménye, hanem a belső összefüggés, és öntudatos tevékenység tanúbizonysága, hogy a magyar protestáns egyház 30 fő és 27 nem teljes gymnasiumot, 13 hittani intézetet s ugyanannyi tanitóképezdét és 6 jogakadémiát tart fenn önerejéből, az állam legkisebb megterheltetése nélkül. Vérrel szerzett szent erősségek ezek, melyekre önérzettel tekinthet a két prot. felekezet, mert nagy fel-