Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882
1882. június - Oldalszámok - 70
15° adatot teljesítettek azok és kétségtelen érdemük van magyar nemzetiségi tekintetben is. A szabad szellem és szabad eszméknek voltak azok menhelyei s igen sokszor az alkotmányos szabadságnak s igaz hazafiságnak véd várai. Igazolták tanintézeteik által a protestánsok, hogy a teljes szabadságot, melyet a tanügy terén biztosítottak számukra békekötések és törvények: hasznosítani s értékesíteni tudták. Nem volt áldozat nagy és drága, melyet ennek érdekében meghozni ne siettek volna. Mutatják e tények azt is. hogy őseink az autonomiát épen nem valami szűkkeblű felekezeti szempontból, hanem a nemzeti művelődés szempontjából fogták fel s annak érdekében használták. Egyház s iskola a legbelsőbb és elválhatlan kapcsolatban voltak a hazai két protestáns egyháznál és kell, hogy legyenek jövőre is, ha biztosan fenmaradni s élni akar. Ez egyiivétartozást igazolta az 1790/1. országgyűlés is, mely a prot. autonómiáról s államjogi viszonyairól is tüzetesen szóló törvényczikknek cziméül elfogadta: „de negotio religionis 4, s az 1848 20. t. cz., melynek czirne egyszerűen: „a vallás dolgában. A magyarhoni protestáns egyházak teljes autonom jogaik mellett, természetesen mindenkor elismerték és tiszteletben tartották az állam legfőbb felügyeleti jogát, de viszont azt mindig természetes jelentősége és tartalma szerint fogták fel. Az autonomia valódi jelentősége és fogalma mellett, ez nem lehet más, mint közvetett ellenőrzési jog és hatalom , mely fogalmilag kizár magából minden positiv intézkedést, mert nem volna mire ügyelni, mit inspicziálni, ha szabad cselekvési tért nem engedne, hanem rendelkeznék a helyett, beavatkoznék annak cselekvési körébe, kit a működés megillet. A felügyelet ily módon átlépné körét s az autonomia illusoriussá tétetnék. A legfelsőbb felügyeletnek a múltban is, s a hosszas gyakorlat által folytonosan ezen értelem adatott, s annak egyedül ez azon jelentősége, mely a tanügy terén is az autonom szabadssággal megfér. Előadtuk ezekben és tüzetesen kifejtettük azon alapelveket, melyekhez a középtanodai oktatás rendezése kérdésében mindenkor szilárdan ragaszkodunk. És ha már most tekintjük, hogy a legutóbb előterjesztett törvényjavaslatban mennyiben vétettek ezen sérthetlen törvényes alapok figyelembe, mennyiben teljesültek azon kívánalmak, melyeket ezen elvek alapján, a hazi helvét és ágostai hitv. evang. egyházak, a korábbi hasontárgyu törvényjavaslatok alkalmával kifejeztek és részben formulázlak is: ki kell jelentenünk azon sajnos tapasztalatunkat, hogy a javaslat azokat ismét sérelmesen mellőzte.
