Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882
1882. június - Oldalszámok - 68
/m, 68 71. Olvastatott a magyarországi helv. hitv. és ágostai ev. egyházak nevében id. br. Vay Miklós és br. Radvánszky Antalnak 1882. febr. 4-én kelt a gymnázium és real iskolai oktatási törvényjavaslatra tett következő nyilatkozata: Tisztelt közoktatásügyi albizottság! A gymnasiumi s reáliskolai oktatásról legújabban előterjesztett törvényjavaslatra vonatkozólag, nyilatkozattételre szólittatván fel: a helvét és ágostai hitv. evang. egyházak nevében következőkben terjesztjük elő nyilatkozatunkat. A magyarhoni helvét és ágostai hitv. evang. egyházak, mindannyiszor valahányszor a középtanodai oktatás törvényes rendezése szőnyegre került, teljes önérzettel hivatkoztak arra, hogy midőn azt egyházuk jogi állásának, benső életének s közművelődési czéljai nélkülözhetlen feltételeinek szempontjából veszik vizsgálat alá, ezt egyszersmind azon meggyőződésben teszik, hogy a magyar protestáns egyházak czéljai s érdekei, hazánk közművelődési érdekeivel azonosak. Valahányszor a középtanodai oktatásról törvényjavaslat terjesztetett elő, a hazai két protestáns egyház nyiltan és határozottan kifejtette és kiemelte azon sarkalatos elveket, melyeknek sértésébe vagy mellőzésébe semmi körülmények között bele nem nyughatik; és ráutalt a törvényjavaslatok azon intézkedéseire, melyek e sarkalatos elvekbe ütköztek. Jelen alkalommal is első sorban azon főelveket emeljük ki, melyek a helvét és ágostai hitv. evang. egyházaknak ezen kérdésben megingathatlan szilárd jogi alapját képezik, s iskoláinknak ebből folyólag külön szempont alá helyezését követelik. A magyarhoni mindkét hitvallású evangélicusok iskolai autonom szabadságának s az államhoz való viszonyának törvényes alapjai, nemzetközi szerződések erejével biró békekötésekben, az ezek beczikkelyezésével s az 179 ü /,. 26. törvényczikkekkel alaptörvényekben vannak lerakva. — Ezekben a mindkét hitvallású evangélikusoknak, a tanügy terén, teljes és tökéletes aulonomia, azaz semmi feltételhez nem kötött szabadság van biztosítva. Kimondalik határozottan, hogy: ,,rationem, normám et ordinem docendi atque discendi ordinare futuris semper temporibus liceat evangelicis, ludimagistros, professores, rectores. subrectores vocare et dimittere, numerum eorum augere vei minuere; nec non Directores seu Curatores scholarum quarumvis tam locales, quam superiores et supremos, e suae confessionis hominibus eligere futuris semper temporibus liceat." E tanügyi autonomiát és szabadságot nem csorbítja a coordinatio literariae institutionis kiterjesztésének elrendelése, mert ennek a minden jö-
