Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 16

i6 A magyar törvényhozás szent lobogója van e döntvénnyel meghajtva porig alázva Róma előtt, s Magyarországnak legfőbb Ítélőszéke hajtotta és alázta meg azt. De föl vannak keltve a felekezetközi viszály átkos furiái is. Három millió protestánsban (s azt hiszem, hogy a görög keleti egyház híveiben is) meg van rendítve az a hit, hogy a jogai védelmére alkotott törvényeknek a gyakorlati életben is van értéke, mert látja, hogy a legfőbb Ítélőszék fölmenti azon sértőket, kik csak is e fölmentő ítéletre előre számítással követhették el a sértést. Vallásügyi törvény most már nincs. A döntvény által ex-lex állapotba jutottunk. Minket tapodhat a clérus s mi szembe fogunk szállni a tapodókkal, mert a féreg sem engedi, hogy védetlenül tapodják, még kevésbbé engedheti meg azt az ember. Hódítunk majd mi is ugy és ott, a mint és a hol lehet. Követjük a clérus azon eljárását, mely nem válogat az eszközökben, mert legális és lovagias fegyvereket csak is legális és lovagias fegyverekkel küzdő ellenféllel szemben lehet alkalmazni. Hogy ezen a téren minden szabad, arra a euriai döntvény már most minket is megtanított. S mi lesz az eredmény? Nem a felekezetközi béke, hanem a felekezetek köztii elkeseredett harcz az ország mindazon vidékein, melyeken vegyesen laknak a felekezetek. A harczolók előtt fölvannak nyitva a küzdelem sorompói. Lelkünk ismerete minket protestánsokat megnyugtat, hogy ezt a végzetes harczot, ennek sötét furiáit nem mi idéztük föl. Mi csak elfogadtuk azt, mert az ellenünk előre kilervezelten indított s rendszeresen folytatott — a clérus által már a házasságkötések alkalmával kicsikart reversálisokkal megizent harcz elöl nem térhettünk ki, s gyávák lennénk, ha tiszteletben tartanánk jövőre is oly törvényt — melynek szabadon tapodására ellenfelünket a curia döntvénye hatalmazza föl. De mert e harczot csak is reákényszerilve s fenyegetett létérdekeink megóvását parancsoló erkölcsikölelességérzelből fogadjuk el: nekünk fájni fog e harcz s nemcsak mint protestánsoknak, hanem mint magyar hazafiaknak is, mert tudjuk, hogy a felekezetközi harcz oly államnak — melynek kebelében különben is annyi ellentétes érdek küzd, egyáltalában nincs jól felfogott érdekében. A curia e harczot megszüntethette volna. Ha a tatai káplánt, ki nem csak keresztelt, nemcsak anyakönyvezett hanem hitben is oktatott, hérmáltalott, gyóntatott s el is temetett reformátusokat illetéktelenül s kinek principálisa a járásbíróság elölt emelt fővel jelentette ki, hogy ők csak püspökeiknek engedelmeskednek s mert püspökeiktől vett utasítások által kölelezvék térilvény vételre, meg is kéresztelik a téritvényt adottaknak mind két nemű gyermekeit ha ezt a káplánt a curia föl nem menti a királyi táblának elmarasztaló Ítélete alól, akkor látva a clérus azt, hogy