Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1882

1882. június - Oldalszámok - 17

17 az ország törvényeit senkinek- és igy ő neki sem lehet büntetlenül tapodnia, meghajolt volna azok előtt, ovakodnék jövőre — a mint hogy a kir. tábla elmarasztaló Ítélete után ovakodotlt is — az illetéktelen anyakönyvezésektől, és szent volna a felekezet közi béke. E béke templomát a Curiai döntvény ledöntötte. A harczi riadó a túltáborban már megzendült. Minden vegyes házasság kötésnél hirdetik, hogy uj rendelkezés van már, áligérhelik gyermekeiket. Ha az a lelkész — kinek egyházához tartozó gyermeket keresztelt a plebanus illetéktelenül, véletlenül ennek tudomására jön, s annak születését — ki törvény szerint az ö egyházának tagja — beakarván jegyezni egyháza anyakönyvébe, kéri az ehhez szükséges adatoknak kiadatását, megtagadják azt tőle, a mint megtagadta Barbay Alajos Eöttevényi plébános Bakics Aladár gör. keleti plebánustól. határozottan kijelentvén hozzá intézett átiratában: ..Minthogy az érdeklett szülék azon elhatárzásukat nyilvánították, hogy ezentúl is mindkét nembeli gyermekeiket a kath. hitben akarják megtartani és más hitfelekezetek átengedni nem fogják, ezen szülei jogukat megsérteni lelkiismeretem tillja, ennek folytán a kivánt anyakönyvi kivonatot a cz élből. hogy átkönyvezendő legyen, ki nem adhatom; különben az 1868: L1II. t. cz. 12-ik §-a azt mondja, hogy a fiuk atyjoknak, a leányok anyjoknak vallását követik, de azt nem parancsolja, hogy a szülék akarata ellenére is kötelesek vagy tartoznak követni. A Clérusnak minden tagja egyöntetüleg jár el, mert eljárását felsőbbjeinek rendeletei irányozzák. Az Eöttevényi plehánusnak az anyakönyvi kivonat kiadását megtagadó eljárása nem marad hál elszigeteltlen, ugy fog eljárni minden plebánus s igy ki van zárva lehetősége annak, hogy azokat — kik de lege egyházunk hívei, anyakönyvezhessük, hitoktatásban részeltethessük . . . azok de faclo a római egyháznak mindent benyelni törekvő ölébe hullanak. A reversalisok kora ez uj kiadásban. Az 1868: L1II. t. cz. ezentúl is érvénytelennek, semmi jogerővel nem birónak declarálhatta ugyan azokat, de a Curiai döntvényen mint reá nézve biztos és szilárd talajon lábát megvető Clérus tettleg bizonyítja be, hogy soha sem voltak azok érvényesebbek, mint épen korunkban. A vallás és tanulmányi alap tulajdon jogának kérdése is élénken foglalkoztatja épen most az érdeklelteket. Minden áron a római egyház tulajdonául akarják azt lefoglalni. Ha államinak nyilvánittatik, azon mi protestánsok megnyugszunk, — de ha a római egyház — vagyis ennek nevében az a Clérus, mely államilag oly dúsgazdagon van különben is dotálva — még ezt is kizárólagos tulajdonául követeli: akkor nekünk protestánsoknak is föl kell emelni szavunkat, mert mi is fiai vagyunk a ha3